Városkommunikáció

2013.sze.30.
Írta: varoskomm komment

Földes Dóra: "This is Us" kiállításmegnyitó // TELEP Art Gallery

Egy kiállítást szeretnék most a figyelmetekbe ajánlani. Bár a témája nem kapcsolódik a városokhoz, az alkotók annál inkább. A hazai urbánus művészeti szcéna legújabb képviselője, Foldes.Dora kiállítása nyílik ma meg a TELEP galériájában, "This is us" címmel, az Everybody Needs Art szervezésében. Korábban többször is olvashattatok a blogon Földes Dóriról. Dóri vizuális attitűdjével és érzékenységével megismerkedhettek már korábban is a "Szubjektív városképek" sorozatban, ahol a je.me.comprends. nevű tumblr-jéről mesélt. Instagramos városi fotói olyan urbánus környezeteket örökítenek meg, melyek minden nap körülvesznek minket, mégis olyan természetesen sétálunk el mellettük - nem hiába a mottója, hogy "Legyél turista a saját városodban".

A második interjú pedig nem olyan régen került ki a blogra vele, amikor legújabb köztéri alkotásait mutattuk be, "Unorthodoxia: a város, mint festővászon" címmel.

“A nyolc olajfestményből álló sorozattal korunk, a 2010-es évek szépségideálját örökítette meg a festőművész. Egy amolyan online eszményt, amelyet mi teremtettünk, egy telefonnal a kezünkben. A “Share” gomb az önkifejezés legpuritánabb eszköze. Lehetőség arra, hogy mutassunk magunkból. Olyat, amilyennek akarunk, hogy tűnjünk. Az általunk elképzelt szépséget. Az instagram #mirrorshot-os képei között megbújó vonzerő az, amely inspirálta a művészt. A munkák nem egyfajta kritikát fogalmaznak meg, egy korról mesélnek, amelynek mi is a részesei vagyunk. Amelyet mi alakítunk. Érdekes kórkép, amelyet Dóri a műfajtól idegen módon, vásznon örökít tovább az utókornak.” (Horváth Dorka)

Szeptember 30-án 20.00 órakor, a kiállítást megnyitja: Horváth Dorka (Újmédia kutató, blogger, újságíró)
Zene: Silye Dani

Facebook event ITT!

thisisus.jpg

Próféta a saját hazájában: Jan Gehl, városépítész

Kicsoda Jan Gehl?

Bár nem tanultam, de gyorsan rájöttem, hogy a szakma szemében sztár és guru a saját területén, minden valamire való (várostervező) építész ismeri a nevét, a munkáját, a világmegváltó koncepciót, a CFP rövidítéssel ismert Cities for people-t. Élhető várost az embereknek! – így mondhatnánk magyarul.   Könyvét – sokadikként – nálunk is kiadják majd 2014 áprilisában „Az élhető város” címmel a Terc kiadó gondozásában. De már milliók olvassák Kínában, Oroszországban és Amerikában, meg persze Európában. Jan Gehlt tervezni is hívják: oldja meg, hogy az emberek jól érezzék magukat a városban – ennyi a feladat. Eddig csak olyan apró helyek vették igénybe tudását, mint például New York, Moszkva, Melbourne. 

A megjelenés előtt álló könyv ajánlójában ez olvasható: „ Jan Gehl ebben a könyvében összefoglalja 50 év kutatási tapasztalatait. … Magyarországon elsősorban Budapest problémáinak megoldásában nyújthat támpontokat.” Így lesz-e?

Miről beszélt Jan Gehl?

Arról, hogy a háború utáni mennyiségi építészet (gyorsan, sokat, nagyot, modernet) következtében kialakult városok nem emberléptékűek. Ezek a városok a motorizáció következtében ráadásul óriási autóutakként és parkolóként a lakók ellen fordultak. Nem maradt hely az ott élő embereknek: nincs tér, nincs levegő. Helyette zaj, kosz, bűz jellemzi a mindennapi életet. Az elszigetelt, magányos épületek között cseppet sem biztonságos körülmények alakulnak ki. 

phpKntPmcPM.jpg
Ki tegye a várost élhetővé? Hogyan?

Vissza kell adni az embereknek a várost, az utcákat, a parkokat. Legyen hely sétálni, beszélgetni, vásározni, találkozni – ahogyan eredetileg is volt: mert a város a nyílt, demokratikus társadalmi élet színtere, a közösség tartja fönn. Ha a város a benne élőket tudja szolgálni, akkor a kölcsönösség alapján, a közösség is szolgálni fogja a várost. Megváltozik, demokratizálódik a benne élők egymáshoz való viszonya. Az utcákon, tereken ne a parkoló autók, hanem az emberek kapjanak helyet, az utakon ne csak az autók, hanem a közlekedés többi szereplője is – a biciklik, villamosok – jusson lehetőséghez. Legyen park ott, ahol, eddig parkoló volt. Legyen zöld az, ami eddig szürke volt. Legyen élet ott, ahol eddig üresség volt. Koppenhága a minta: a világ legélhetőbb városa évek óta.  Jan Gehl próféta lett a saját hazájában: először ott sikerült elérnie, hogy koncepcióját elfogadják és megvalósítsák. Persze nem egyik napról a másikra.

Miről nem beszélt Jan Gehl?

Remek előadó, humorral és bölcsességgel fűszerezett egy órás élményt adott, sokat nevettünk. De hiányérzetem is maradt: nem tudtuk meg, hogyan győzte meg a városvezetőket felismerése hatékonyságáról. Hogyan bizonyította be, hogy érdemes az ingatlanfejlesztőkkel szembemenni, az autós lobbit legyőzni, a várostervezésben uralkodó szemléletet átalakítani. Milyen versenyben, és/vagy kikkel együtt dolgozott? 

Miről beszélünk mi?

A városvezetők nálunk politikai prioritások és nem szakmai érvek mentén döntenek. A pályázatokról nincs közös, nyílt eszmecsere. Budapest egyes kerületeiben apró fejlesztésekkel próbálnak teret adni az új szemléletnek, de lobbierő nincs a tervezők mögött. A hibás döntéseket nem követi korrekció a megvalósítás során, nincs érvényesíthető közös tudás.  A bringás közösség az egyetlen, amelyik hatni tudott, de az sem hoz szerves fejlődést és hosszú távon belátható megoldásokat. Nincs nyílt párbeszéd a szakma és a döntéshozók között.

Miről nem beszélünk mi?

Kinek van elegendő szakmai hitele a helyzet megváltoztatására a politikai törésvonalakon felülemelkedve? Ki vállalja a felelősséget, ha mégsem lesz támpont ez a könyv, pedig lehetne? 

Kellenek-e proféták?

Tény, hogy jómódú városok számára tervezett eddig megoldásokat Jan Gehl. És nálunk kinek állna érdekében, hogy meggyőzze a döntéshozókat az élhetőbb város koncepciójának helyességéről és megvalósíthatóságáról? A városlakóknak, szakmának és a politikusoknak. Mindenkinek. Mire várunk? 

Fentiek nem egy szakmabeli, csak egy városlakó benyomásai és kérdései Jan Gehl előadása kapcsán, amit a FUGAban hallottunk. Elérhető a neten is. http://www.raic.org/practice/presentations/2009gehlpresentation_e.pdf

Ránki Júlia

Budapest, 2013. szeptember 25.

Csodaszép építészeti akvarell festmények a koreai Sunga Park festőművésztől

A Dél-Koreában élő Sunga Park igazán lenyűgöző akvarelleket készít. Valóság és álom találkozása, városélmények és a képzelet ötvözete. A grafikusként és illusztrátorként dolgozó lány többi munkája megtalálható a Flickr-en és a Behance-on is.

park-3.jpgpark-4.jpgpark-1.jpgpark-6.jpgpark-7.jpgpark-5.jpgForrás: www.thisiscolossal.com

Unorthodoxia: a város, mint festővászon - interjú Foldes.Dora festőművésszel

Működhet úgy a város, mint egy festővászon? A válasz nagybetűkkel, hogy IGEN. Erre a legjobb példa a hazai urbánus művészeti szcéna legújabb képviselője, Foldes.Dora, aki az Unorthodoxia című sorozatával debütált Budapest utcáin. Dóri vizuális attitűdjével és érzékenységével megismerkedhettek már korábban is a "Szubjektív városképek" sorozatban, ahol a je.me.comprends. nevű tumblr-jéről mesélt. Instagramos városi fotói olyan urbánus környezeteket örökítenek meg, melyek minden nap körülvesznek minket, mégis olyan természetesen sétálunk el mellettük - nem hiába a mottója, hogy "Legyél turista a saját városodban". 

Dóri különleges látásmódja nem csak a fényképein jelenik meg, ugyanis gyakran ecsetet és vászont ragad, hogy kifesse magából az érzéseit, gondolatait. Néhány nappal ezelőtt jelent meg alkotásaival Budapest utcáin, melynek részleteiről és hátteréről azután kérdeztem, miután már volt szerencsém megismerkedni az Unorthodoxia sorozat lányaival.

unorthodoxia1_small.jpgJuhász Judit: Mióta foglalkozol festőművészettel?

Földes Dóra: Egész kicsi korom óta figyelem, és kb 4 éve festek magam is. A tanulmányaim ugyan más irányba vittek. Persze vagyunk még ezzel így páran. Utólag bántam, hogy nem képzőművészeti iskolába jelentkeztem, és nyugtattam magam, hogy majd a következő életemben festő leszek. Aztán rájöttem, hogy a bánkódással nem sokra megyek, a következő életet pedig épp ideje elkezdeni. Szóval inkább nekiláttam alkotni, tanulni, gyakorolni, és csinálni azt amiben örömömet lelem. Itt tartok ma.

J.J.: Mi inspirál?

F.D.: Azt hiszem, ha valaki ránéz a képeimre - úgy összességében - akkor egy dolog elég nyilvánvaló: a nők, a nőiség. A női sorsok, arcok, motivációk, amikkel találkozom magamban és a környezetemben: legyen az a barátaim körében, az interneten, zenében, művészekben, egy filmben, vagy egy könyvben. Ljudmila Ulickaja regényei például szerintem hemzsegnek a megfesteni való női alakoktól. Van is egy Ludmilla című sorozatom.

De például az a sorozat, amin most nagyban dolgozom - ‘This is Us’ a címe - saját mangunkat szándékozik megörökíteni. A 2010-es évek szépségideálját, ahogy mi lányok formáljuk azt, a telefonjainkkal a kezünkben, a “share” gombot nyomva. És a képek nem kifigurázásként készülnek: én tényleg szépnek látom azokat a lányokat, akiknek az instagram-os #selfie-jei inspirálnak. Szerintem ez egy érdekes korkép, amit érdemes vásznon továbbítani az utókornak.

És persze nagyon feltöltődöm ha a kedvenc művészeim képeivel találkozom testközelből. Amikor nagyon közel megyek egy műhöz (mikor már a teremőr is rám
szól), és nézem a részletekben az ismerős folyamatokat, vagy egy-egy “hibát,” ami szándékosan ottmaradt, és meglátom a hús-vér embert a művész mögött. Na, olyankor meglátom egy kicsit magamat is, és ez bátorít és inspirál.

unorthodoxia15small.jpg

J.J.: Mi a célod azzal, hogy kiviszed az utcára a munkáidat?

F.D.: Egyrészt, nagyon tetszik a paste-up műfaj. Élvezem minden munkafolyamatát.  Tetszik, hogy otthon hosszasan készülnek a művek, de aztán (jelen esetben a print-ek) az utcán érvényesülnek. Másrészt a street art, és annak különböző műfajai olyanok ma, mint az előző század avant-garde irányzatai. Szakít és ellene megy a hagyománynak. A zárt terek, galériák helyett az utca lett a művész vászna és kiállítótere. Persze az előbbiek miatt óriási hype is van körülötte. Mindenesetre az igaz, hogy az átlagember nem nagyon teszi be a lábát egy galériába, gyakran kényelmetlenül érezzük ott magunkat, hisz úgysem tudunk vásárolni. A street art ilyen értelemben arról is szól, hogy az emberek az utcán is találkozhassanak képzőművészeti alkotásokkal. A másik oldalról pedig arról, hogy a művek díszítsék, színesítsék a városképet. 

unorthododoxia4_small.jpg

J.J.: Miért fontos az számodra, hogy a képzőművészet megjelenjen az utcán?

F.D.: Sokszor egyszerűen esztétikai jelentősége van. Gyakran szebb egy tűzfal rajta egy óriási murállal, szebb egy pózna rajta egy matricával, vagy egy rozsdás kirakatroló rajta egy paste-uppal. Máskor persze a célzott üzenet miatt fontos, hogy jelen legyenek ezek a művek az utcán. Hol máshol éri még el ilyen közvetlenül az embereket egy-egy ébresztő gondolat?

Mindenesetre az a sok művész, akiknek a munkáit láthatjuk Magyarország utcáin, nyomot hagynak a városokon. Ez a fontos. Mi, akik bennük élünk, autonóm módon alakítjuk a városok összképét. Olyasmi ez kicsit, mint a tetoválás. Mikor megkérdezték anno tőlem, hogy miért akarok tetoválást, mondtam, hogy tudtommal egy életem, egy testem - s hamár, akkor szívesen kidíszítem kedvemre. Eszerint az analógia szerint, a város, - falak és utcák - a városlakók közös “teste”. Az ízlésünk viszont nem feltétlenül egyezik. Ezért fontos számomra, hogy egyrészt a művek olyan helyre kerüljenek, ahol senkit sem sértenek. Másrészt azt gondolom, hogy a street art az emberek toleranciáját is edzi, és az együttélést, mások (mások ízlésének) elfogadását erőlteti és segíti.

Csak az a fontos, hogy az utcai alkotás ne öncélú magamutogatás legyen.

unorthodoxia5_small.jpg

J.J.: Mit kell tudnunk az Unorthodoxia lányokról, akik múlt héten az utcára kerültek?

F.D.: Az Unorthodoxia egy olyan sorozat, amelynek fő inspirációja a görögkeleti ikonográfia alakjai. Unorthodoxia. Ez a szó mindenkinek mást jelent, de hogy azonnal bír valamilyen szubjektív jelentőséggel, abban biztos vagyok. Bennem például azt csilingeli, hogy érdemes megpróbálni elszakadni a szocializáció során rögzült, de nekünk nem tetsző hagyományoktól, elvektől. Hogy a régiből építkezve, de a feleslegeset elhagyva egy új értékrendszert építsen fel az ember. Más szóval: fejlődés. De ugyanígy szólhat egy kicsit akár a street art-ról magáról is, az előbb említett, a hagyományokkal való szakítás, a kőbe vésettnek tűnő határok feszegetése miatt. Mindenesetre figyelmeztet a beszűkültségre.

unorthododoxia7_smalls.jpg

J.J.: Mik a terveid?

F.D.: Novemberre szerveződik egy önálló kiállításom Innsbruckban. Emiatt nagyon izgatott vagyok. Ha azelőtt elkészülnék a This is Us sorozattal, akkor jó volna azt előbb itthon is megmutatni. Erre is vannak tervek már, szerencsére sokan segítenek. Ami az utcát illeti, sok-sok tervem van. Van egy német grafikus barátom, akivel szeretnénk közös projektbe kezdeni. Ehhez persze előbb jó volna egy szép nagy falat megkaparintanunk. Aztán van egy másik megkeresés, ami azt hiszem, Téged különösen érdekelhet. Egy várostervezéssel foglalkozó srác átalakított egy régi VW furgont, hogy mozgó állomásként különböző célokra használva a kocsit, közösség építő programokat szervezzen. A lényeg, hogy az autót, az autóknak szánt parkoló helyet szeretné újfajta módon felhasználni - azt is az élhető városi környezet részévé tenni. Így szervezett már utcai mozit, közösségi kávézót az utcán, olvasó klubbot, varrótanfolyamot, és most felmerült egy utcai kiállítás ötlete is. Szóval sok a terv, már csak létre kell hozni őket.

Foldes.Dora munkái megtalálhatóak itt:

www.instagram.com/poszaata

www.facebook.com/foldes.dora

www.jemecomprends.com

 A fényképeket Juhász Ádám készítette.

unorthodoxia3_small_1.jpgunorthodoxia11_smalls.jpgunorthodoxia8_small_1.jpgunorthodoxia10smalls.jpg

Urban poetry // József Attila: Hajón megyek Pestre

József Attila: Hajón megyek Pestre

Épp 1000 korona, hajón megyek Pestre.
Annyit néztem, hogy belefáradtam,
Azért elnézném még esztendeig,
Dehát itt az este.

Csíp a kémény füstje, nem baj,
Éppen ilyen bodor, tömött a haja,
Mint két csónak egymásután,
Tán még karcsúbb forró dereka,
Orra szökken, mint az Erzsébethíd,
Vagy mint aki
Fejest ugrik róla.

Eh, elég belőle... Mégis furcsa,
Hogy Pest ragyogása szeméhez hasonlít.
Kettős Bazilika-tornya kettős melle
S hány ekkora kazán lehet benne!

Ugy érzem, mintha összeszidtak volna,

De bizonyos, ha olyan szomjas lennék,
Amennyire most furán vagyok,
Rögtön kiinnám alólunk
Tán az egész Duna-folyamot!

1924 első fele

ja.jpgFotó

süti beállítások módosítása