Az interjúsorozat következő főszereplője, Földes Dóri, akinek a je.me.comprends. nevű tumblr-jét kezdtem el követni hónapokkal ezelőtt. "Casual art. Everyday creativity. Minden mi szemnek ingere." mottóval létezik a folyamatosan bővülő gyűjtemény. Az utóbbi időkben egyre több urbánus kép került fel Dóri tumblr-jére. Azon kívül, hogy városi környezeteket örökít meg, különösen megfogott, hogy olyan mozzanatokat fényképez le, amik minden nap körülvesznek minket, mégis olyan természetesen sétálunk el mellettük. Legyen szó akár épületről, akár egy teraszról, amin napernyők vannak, akár egy szép fáról a betonrengeteg kellős közepén.

Juhász Judit: Szeretnélek megkérni, hogy mondj néhány mondatot a blogodról.

Földes Dóri: Ne nevezzük inkább blognak. A je.me.comprends egy Tumblr oldal. Csak egy hobbi, online képválogatás, mondjuk így. Ami a szívemen, az a blogomon. (Pedig most mondtam, hogy nem blog.)

 Juhász Judit: Hogyan van jelen a város, a városi környezet az életedben? 

Földes Dóri: A mindennapjaimnak ad otthont. Ez mindig is így volt: Pécsett születtem, gyerekkorom nagy részét Párizsban töltöttem, de Budapesten élek, ez az otthon. Most, hogy kérdezed tudatosul bennem, hogy milyen nagy szerencsém van, hogy három ilyen gyönyörű várost tudhatok a lelkemhez közelinek. 

F.D: Talán illúzió romboló a válasz, de ez egész egyszerűen annak köszönhető, hogy már egy ideje kedvenc hobbim lett az Instagram. Zsebemben az Iphone, és amerre járok kattintgatok, ha valami megfog a környezetemben. És mostanában valahogy gyakrabban fog meg a városi környezet. 
Ráadásul régóta szeretnék egy hetet eltölteni Budapesten igazi turistaként. Minden nap nekivágni mondjuk egy Routard Guide-dal a városnak, és olyan helyeket megnézni, amikről, mint helyi lakos nem is tudok. Persze a sok rettentően fontos kifogás miatt ez valahogy nem jött még eddig össze, de ezekkel a képekkel valahogy piciben ezt csinálom (útikönyv nélkül). Olyan épületeknél, kirakatoknál, szegleteknél állok meg, amik mellett amúgy nap, mint nap elmegyek, de eddig nem vettem észre őket. Az Instagramon keresztül pedig a világ legkülönbözőbb tájain élő emberkék ismerik meg ezeket a helyeket. De itt is elmondom az új mottóm: Be a tourist in your own city, for one day every month!

J.J: Hogyan viszonyulsz a városokhoz? Mit jelent számodra a városi lét?

F.D: Erről a kérdésről az jutott eszembe, hogy, mint sok pestiben, sokáig ellenérzés volt bennem is Budával kapcsolatban. Lehet, hogy csak a viccelődés szintjén volt így, de ebben szocializálódtam. Komolytalan az egész, de létezik pesti-budai ellentét.
Tősgyökeres pesti lévén, laktunk Csepelen (bár arra nem emlékszem), majd Kispesten nőttem fel (Wekerle bácsi mesefalujában) - közben ugye a párizsi forgatag több ízben- , azután Zuglóba költöztem, onnan a VI. kerület festői utcáinak sűrűjébe, azután a lenyűgöző Bakáts tér zsibongó környékén is lakhattam kicsit, majd a II. kerület nagypolgári utcái és villái következtek. Szóval most akkor hogy is van ez? A végén budai lettem. És amennyire imádom Pestet, annyira varázsolnak most el az eddigiekben számomra ismeretlen budai zegzugok. (Persze sokakkal ez pont fordítva történik.)

J.J: Melyik a kedvenc városod?

F.D: Erre most rávágom, hogy Lisszabon. Valahogy nagyon megfogott pár éve. De annyi helyen nem jártam még! Viszont most egy olyan helyre sem emlékszem, ahonnan ne úgy jöttem volna haza a Dunát átszelve valamelyik hídon, hogy hát... azért Budapest még mindig vetekszik az első helyért.
És a külföldi utakról hazajőve még nagyobb lelkesedéssel látom meg Budapestben a kis csodákat. Aztán megállapítom, hogy ha én turista lennék, tuti beleszeretnék a városunkba. De rájöttem már, hogy nem kellett nekem ehhez külföldinek lennem.

J.J: Vannak olyan helyek, városok, városi pontok, ahova rendszeresen visszajársz ?

F.D: Párizsba természetesen visszajárok rendszeresen. Nem hiszem, hogy valaha is elmúlik majd ez a "másodhonvágy". Budapesten pedig legújabban a Pasarét Bauhaus házai, és a Rózsadomb aljába simuló Keleti Károly utca százéves palotái a kedvenceim. Bár most az Ezredes és Fillér utca is elbűvölt. Azt hiszem vonz az a világ, amiben ezeknek a házaknak az első lakói éltek.

Ha megengeded, zárszóként még hozzáteszem, hogy ha Budapest városa a szívemben a 3-as, akkor a magyar faluvilág a csücsök. A Balaton-felvidéki települések, és egész konkrétan Szepezd vált a nyugalom szinonimájává nálam.

További képeket a  je.me.comprends tumblr-en és a je.me.comprends facebookon találtok.