Kicsoda Jan Gehl?

Bár nem tanultam, de gyorsan rájöttem, hogy a szakma szemében sztár és guru a saját területén, minden valamire való (várostervező) építész ismeri a nevét, a munkáját, a világmegváltó koncepciót, a CFP rövidítéssel ismert Cities for people-t. Élhető várost az embereknek! – így mondhatnánk magyarul.   Könyvét – sokadikként – nálunk is kiadják majd 2014 áprilisában „Az élhető város” címmel a Terc kiadó gondozásában. De már milliók olvassák Kínában, Oroszországban és Amerikában, meg persze Európában. Jan Gehlt tervezni is hívják: oldja meg, hogy az emberek jól érezzék magukat a városban – ennyi a feladat. Eddig csak olyan apró helyek vették igénybe tudását, mint például New York, Moszkva, Melbourne. 

A megjelenés előtt álló könyv ajánlójában ez olvasható: „ Jan Gehl ebben a könyvében összefoglalja 50 év kutatási tapasztalatait. … Magyarországon elsősorban Budapest problémáinak megoldásában nyújthat támpontokat.” Így lesz-e?

Miről beszélt Jan Gehl?

Arról, hogy a háború utáni mennyiségi építészet (gyorsan, sokat, nagyot, modernet) következtében kialakult városok nem emberléptékűek. Ezek a városok a motorizáció következtében ráadásul óriási autóutakként és parkolóként a lakók ellen fordultak. Nem maradt hely az ott élő embereknek: nincs tér, nincs levegő. Helyette zaj, kosz, bűz jellemzi a mindennapi életet. Az elszigetelt, magányos épületek között cseppet sem biztonságos körülmények alakulnak ki. 

Ki tegye a várost élhetővé? Hogyan?

Vissza kell adni az embereknek a várost, az utcákat, a parkokat. Legyen hely sétálni, beszélgetni, vásározni, találkozni – ahogyan eredetileg is volt: mert a város a nyílt, demokratikus társadalmi élet színtere, a közösség tartja fönn. Ha a város a benne élőket tudja szolgálni, akkor a kölcsönösség alapján, a közösség is szolgálni fogja a várost. Megváltozik, demokratizálódik a benne élők egymáshoz való viszonya. Az utcákon, tereken ne a parkoló autók, hanem az emberek kapjanak helyet, az utakon ne csak az autók, hanem a közlekedés többi szereplője is – a biciklik, villamosok – jusson lehetőséghez. Legyen park ott, ahol, eddig parkoló volt. Legyen zöld az, ami eddig szürke volt. Legyen élet ott, ahol eddig üresség volt. Koppenhága a minta: a világ legélhetőbb városa évek óta.  Jan Gehl próféta lett a saját hazájában: először ott sikerült elérnie, hogy koncepcióját elfogadják és megvalósítsák. Persze nem egyik napról a másikra.

Miről nem beszélt Jan Gehl?

Remek előadó, humorral és bölcsességgel fűszerezett egy órás élményt adott, sokat nevettünk. De hiányérzetem is maradt: nem tudtuk meg, hogyan győzte meg a városvezetőket felismerése hatékonyságáról. Hogyan bizonyította be, hogy érdemes az ingatlanfejlesztőkkel szembemenni, az autós lobbit legyőzni, a várostervezésben uralkodó szemléletet átalakítani. Milyen versenyben, és/vagy kikkel együtt dolgozott? 

Miről beszélünk mi?

A városvezetők nálunk politikai prioritások és nem szakmai érvek mentén döntenek. A pályázatokról nincs közös, nyílt eszmecsere. Budapest egyes kerületeiben apró fejlesztésekkel próbálnak teret adni az új szemléletnek, de lobbierő nincs a tervezők mögött. A hibás döntéseket nem követi korrekció a megvalósítás során, nincs érvényesíthető közös tudás.  A bringás közösség az egyetlen, amelyik hatni tudott, de az sem hoz szerves fejlődést és hosszú távon belátható megoldásokat. Nincs nyílt párbeszéd a szakma és a döntéshozók között.

Miről nem beszélünk mi?

Kinek van elegendő szakmai hitele a helyzet megváltoztatására a politikai törésvonalakon felülemelkedve? Ki vállalja a felelősséget, ha mégsem lesz támpont ez a könyv, pedig lehetne? 

Kellenek-e proféták?

Tény, hogy jómódú városok számára tervezett eddig megoldásokat Jan Gehl. És nálunk kinek állna érdekében, hogy meggyőzze a döntéshozókat az élhetőbb város koncepciójának helyességéről és megvalósíthatóságáról? A városlakóknak, szakmának és a politikusoknak. Mindenkinek. Mire várunk? 

Fentiek nem egy szakmabeli, csak egy városlakó benyomásai és kérdései Jan Gehl előadása kapcsán, amit a FUGAban hallottunk. Elérhető a neten is. http://www.raic.org/practice/presentations/2009gehlpresentation_e.pdf

Ránki Júlia

Budapest, 2013. szeptember 25.