Az eheti sorozatunk harmadik témája a különleges építészeti megoldások a felhasználói csoportok figyelembe vételével. Szintén Georgio Ponti ihlette a bejegyzést, múlt hét pénteken, az OFI által szervezett Tanító tér konferencián. Nézzük, milyen különleges megoldásokkal épülnek iskolák a világ különböző pontjain. Egy épület megtervezésénél figyelembe kell venni azokat a felhasználói csoportokat, akik az adott létesítményben mozogni fognak. Így van ez az iskolák esetében is és szerencsére egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a szakemberek, hogy akár más szakmákkal karöltve alakítsák ki a felhasználók számára legideálisabb tereket, s ennek rendeljek alá az épület megjelenését, dizájnját is.

Így történt ez a Dandenong High School (Ausztrália) esetében is. Ez a középiskola tökéletesen leképezi a modern kortárs tanítási módszereket. A tereket a különböző személyiségek igényeinek kielégítésére szabták, beleértve a tanulási és szociális felületeket is. A közösségi részeket – brit antropológusok és evolúciós biológusok kutatásai alapján – az ideális 150 főre tervezték és minden 50-es csoportot 3 tanár vezet. A csoportmunkához hozzáillesztették a különböző téri kialakításokat is, ahol a diákok hatékonyan együtt tudnak működni. Az épület külső megjelenését a környéken gyakori anyagok kreatív felhasználásával alakították ki, ami az épületnek ízléses és kellemes megjelenést kölcsönöz. A színeknek is fontos szerepe van, megkülönböztetik a közösségi épületeket egymástól, valamint az egyes épületeknél már messziről mutatják az épülethez képest eltérő színű falfelületek, hogy merrebejutni az épületbe.

A mai másik példánknál már egy kicsit ki kell, hogy lépjünk a szigorú értelemben vett edukációs környezetekből, ugyanis az izlandi Vikurskoli nem csak oktatási környezetként szolgál, hanem a helyi közösség központja is: könyvtár, rekreációs intézmények, óvoda és szociális terek is megtalálhatóak benne. Az épület külső megjelenésében egy modern intézmény képét mutatja, viszont a felhasznált anyagokat és technikákat tekintve a tradícionalitás kiemelkedően fontos szempont volt a tervezés folyamatában. Az épületkomplexum egyik fala hagyományos izlandi tőzeggel fedett kőből készült, ami ezáltal oktatási eszközként szolgál az intézmény számára, és – akárcsak a Kingsmead, vagy a METI projekt esetében – hatással van a gyermekek gondolkodására. Az blokkok egy képzeletbeli belső utca köré szerveződnek és minden korosztály külön bázissal rendelkezik, melynek központi magja az étkezőként és díszteremként is funkcionáló nagyterem. A tantermek különböző méretűek, a legnagyobb 120 nm és kisebb munkafelületekre osztható azoknál a feladatoknál, ahol a gyerekeknek együtt kell dolgozniuk kisebb csoportokban. Az egész komplexum egy park közepén helyezkedik el, amely hozzáférhető bárki számára, közösségi és rekreációs térként is funkcionál.

Az edukációs környezetekkel foglalkozó sorozatunk második témája a fenntarthatóság. A most bemutatandó két iskolával szintén Giorgio Ponti előadásán találkoztunk először, és azt gondoltuk, hogy fontos bemutatni őket. Hogy pontosan miért? Nézzük!

A Kingsmead Primary School (Cheshire, Anglia) megtervezésénél elsődleges szempont volt a fenntarthatóság mind a designban, mind pedig szerkezetben. Az épület külső jegyeiben is számtalan olyan alacsony energiafelhasználású elemet tartalmaz, amelyek a diákok számára a fenntarthatóság szellemiségét közvetítik. Fontos szempont volt az építkezésnél továbbá, hogy a közelben fellelhető alapanyagokból készüljön az iskola, ezért esett a választás a faanyagra az épület egészének megépítésénél. Az ember-környezet tranzakciónak köszönhetően nem csak a diákok képesek befolyásolni az épített tereket, hanem maguk az épületek is hatással vannak a bennünk jelenlevő tömegekre. Így már egészen kicsi korukban találkoznak a gyermekek ezekkel a megoldásokkal és gondolkodásuk szerves részét fogja képezni ez a környezetszemlélet. Az épület íves elrendezésű, melynek fókuszpontjában a közösségi és találkozási pontok kerültek kialakításra. Ennek köszönhetően az egész tér természetes szellőzésű. Energiatakarékossági felszerelésekkel látták el az épület teljes tetőrendszerét is. Az esővízgyűjtő-rendszereknek köszönhetően az iskolában található wc-k öblítéséhez nem kell az ivóvizet pazarolni. Továbbá a napenergiát gyűjtő panelek és a fapellettel üzemeltethető biomassza kazán az intézmény energiafelhasználásának 15%-át képes előállítani. 

A második iskola, amelyet bemutatunk Bangladeshben található. Osztrák és német építészeknek köszönhető a létrejötte.A szakembereken kívül önkéntesek, a helyi lakosság tagjai, diákok, tanárok és szülők is közreműködtek a Modern Education and Training Institute (METI) létrehozásában. A legfőbb szempont itt az volt, hogy hagyományos anyagokkal és módszerekkel alakítsák ki az edukációs környezetet és tereket, azonban úgy, hogy figyelembe veszik a modern kor tapasztalatait is. Ennek köszönhetően jelentős életmódváltozást érhetnek el a környék lakói is, ha elsajátítják ezeket a technikákat. Az épület építésénél – akárcsak a Kingsmead Primary School-nál – elsődeleges szempont volt azon anyagok felhasználása, melyek a környéken megtalálhatók, ezért esett a választás a bambuszra, a szalmára, a jutafonalra, valamint a Bangladeshben nagyon gyakori agyag és föld keverékére. A vastag falak nehezebben engedik át a hőséget, a zöld-homlokzatnak köszönhetően pedig a fal ellenáll a külső eróziónak. A belső terek hőmérséklete ezáltal megfelelő az oktatási tevékenységekre. A redőnyök elhelyezése az ajtókeretekben biztosítja a szellőzést, viszont a napfényt nem engedi be.

A fenntartható edukációs környezetek bemutatását azért tartottuk fontosnak, mert azon túl, hogy környezetvédelmi szempontokat helyez előtérbe, fontos szerepet kap a környezeti nevelés, aminek a célja a környezetért felelős életvitel és a környezettudatos magatartás elősegítése. Ez nem csupán a gyerekek és fiatalok számára fontos, hanem a felnőttek számára is. Ezzel a két példával azt szerettük volna bemutatni, hogy nemzetközi viszonylatban milyen törekvések vannak a tanító terek fenntartható kivitelezésére.

Az edukációs környezetekkel foglalkozó sorozatunk első témája a térkialakítás és a térhasználat. Giorgio Ponti olasz építész előadása alapján két olyan edukációs színteret mutatunk be Szijártó Ádámmal, amelyek példaértékűek. Fontos, hogy a tudásátadás helyszíne mind az egyéni, mind a csoportos munkáknak helyet adjon. A kreatív munkafolyamatok végzéséhez szükséges az olyan terek kialakítása, amelyek elősegítik az oktatási folyamatokat. Nézzük, hogyan lehetséges ez!

A Classroom of the Future, a „Jövő tanterme” egy olyan osztályterem, amelyet a gyerekek nagy része el sem tud képzelni. Kamionra felpakolható és elszállítható egyik iskolából a másikba. A létrehozását leginkább az sarkallta, hogy az Egyesült Királyságban – különösen London külvárosaiban (pl: Canden-ben) – nem állnak rendelkezésre olyan felszerelések, amelyekkel az iskolás gyerekek betekintést nyerhetnének különböző médiumok anyagainak létrehozásába. A mobil tanterem segítségével megismerkedhetnek többek között a hangfelvétellel és a filmkészítéssel is. Egyszerre 15 diák tud együtt dolgozni benne, tehát ez a mobil tér inkább a kiscsoportos munkát teszi lehetővé. A klasszikus tantermi szituációt nagyban fellazítja egyrészt az, hogy a megszokott iskolaépületen kívül helyezkedik el, másrészt viszont az a technikai sajátosság, hogy a terem minden oldala nyitható és így a diákok szinte a természetben dolgozhatnak együtt. Ez a figyelem helyreállítás (restauráció) szempontjából fontos, hiszen a mentális erőfeszítés és terhelés figyelmi kimerültséget okozhat, amelyet szükséges feloldani. Nézzük meg, hogy jön létre a restauratív élmény, vagyis a figyelem helyreállító élmény:

A restauratív élmény távolról sem pusztán az átélt interakciós kapcsolatok függvénye, hanem a hely társas és fizikai környezeti összetevőinek tranzakciójából jön létre, és különböző affektív dimenziók szerint jellemezhető. […] Megállapíthatjuk, hogy a helyreállító élményeket összességében összetett ember-környezet tranzakció eredményének kell tekinteni, amelyben a különböző összetevőket együttesen, kontextusukban – a „hely” globális élményében (Canter, 1977)- kell figyelembe venni. (Dúll, 2009, 39.)

Miután a tanulók felfedezték a multimédiás tartalmak lehetőségeit, a tanterem összecsukható és továbbszállítható a következő iskolába, ahol a diákok szintén birtokba vehetik. A mobil tanterem tehát azon kívül, hogy a tudásátadás folyamatát összekapcsol(hat)ja a közvetlen környezettel, mobilitásának köszönhetően széles körben teszi lehetővé a tanulás folyamatát.

A másik példa, amit bemutatunk a Matauranga School. Ez az iskola azért jelentős, mert olyan környezetet biztosít, amely túlmutat az iskola tudásátadás funkcióján és olyan atmoszférát idéz elő, amely közvetlenebb kapcsolatot képes kialakítani a felhasználókkal.

A Matauranga School Új-Zéland olyan területén található, ahol sok nemzetiség él együtt. Az iskola létrehozásában pedig fontos szerepe volt annak, hogy a helyi közösségek közötti akadályok leküzdésre kerüljenek mind az oktatás, mind pedig a szociális kapcsolatok terén és a gyerekek számára elérhetővé váljon a színvonalas oktatás. Az épület szerkezetileg egy „belső utca” köré szerveződik (képet berakni, alaprajz), ami rugalmasan használható tereket nyújt az oktatás számára. A monoton ajtós felületek helyett tehát létrehoztak a tervezők intimebb munkafelületeket, amikben a kiscsoportos vagy az egyéni, önálló munka elvégzésére alkalmas terek jöttek létre. Ezen felül kialakításra kerültek olyan nyitottabb felületeket, ahol pedig a szülők várhatják a gyerekeiket a délutáni foglalkozások után, valamint betekintést nyerhetnek az oktatás menetébe is anélkül, hogy megzavarnák azt. A terek megkonstruálása – mind a bútorozást, mind pedig a kialakítást tekintve – elősegíti az adott térbe tervezett viselkedésminták megjelenését.

A két példa bemutatja, mennyire fontos, hogy az edukációs környezetek ne csak önmagukban funkcionálisan működjenek, hanem olyan környezetet biztosítsanak, amely megfelelően elősegítik az iskolákban folyó munkafolyamatokat. Ebben nagy szerepe van a térkialakításnak, hiszen a megfelelően kialakított tereket jobban tudják használni a felhasználók, együttműködve az épített környezettel.