Seidl Mika: Nagyon szeretem Budapestet, elképesztően lenyűgöző a város, ha nem folyamatosan a hibákra koncentrál az ember. Azért választottam ezt a feladatot, mert ez egyrészt egy kicsit városarculat tervezés is, másrészt mert ezzel a negatív hangulattal szerettem volna szembe menni. Rengeteg gyönyörű és szerethető dolog van itt, és nagyon hálás feladatnak látszott ezekkel dolgozni. 

J.J.: A többi európai nagyváros tömegközlekedési arculata mennyiben tér el a BKV jelenlegi arculatától? 

S.M.: Nagyon sok városban megfigyelhető a BKV jelenlegi grafikai arculatának legnagyobb betegsége, ez pedig az egységesség hiánya. Több jó irány van, amit szakemberek terveztek és tökéletesek, de azt gondolom – és ezzel feltaláltam a spanyolviaszt – hogy szükség lenne egy arculati kézikönyvre. Érdemes megnézni a neten a párizsi RATP vagy a londoni közlekedési vállalat arculatát, ezek nagyon átgondoltak, és egységesek. De a pozsonyi is használ kedves illusztrációkat, és a belgrádi hálózati térkép szerintem pedig Európában talán legjobb.

J.J.: Milyen szerepe van az életedben a tömegközlekedésnek? 

S.M.: Nem rajongok a tömegközlekedésért, ha tehetem, inkább biciklivel járok, ez mégiscsak kényelmesebb. Akkor megy, amikor én szeretném, nincs tömeg és lehet nézelődni. De Budapesten nőttem fel, ezért elkerülhetetlen volt, hogy a BKV-t is használjam. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a Krea Budapest egyik legszebb helyén, az ötödik kerületi Szabadság tér mellett van. Négy év alatt sem untam meg ezt a városrészt. Ide nyilván nem érdemes autóval jönni, ezért vagy biciklivel, vagy BKV-val jártam, de jól kiegészíti egymást a két közlekedési forma.

J.J.: Hogyan viszonyulsz Budapesthez?

S.M.: Próbálok úgy közlekedni Budapesten, mintha turista lennék. Nem a járdát nézem, hanem az épületeket, a tereket, mindenfélét. Ez így kicsit idiótán hangzik, de nagyon jó játék, hozzá lehet szokni és szuper dolgokat fedez fel az ember. Érdemes blogokat is olvasgatni, amik Budapestről szólnak. Nagy kedvencem az Urbanista, és a sajnos már nem frissülő Napi Budapest. Mindig lehet egy-két beruházásnak is örülni, csak nem szabad a politikai harcba bekapcsolódni. 

Nagyon szeretem az ötödik kerületet és a Vízivárost, a kedvenc műtárgyam pedig a felújított Margithíd lett. Ennek a díszkivilágítása nagyon tetszik, ahogy a tervező játszott a fénnyel, és bizonyos részleteket és szerkezeti elemeket kiemelt.

Van a második kerületben egy utca, a Napraforgó utca, ami tulajdonképpen egy bauhaus negyed. Ezen végigsétálni nagyon különleges élmény. Hasonló formavilágú, mégis nagyon változatos és gyönyörű arányú házak vannak itt. Még a kis terecske és az utcalámpák is ebben a stílusban készültek, rengeteg a gyönyörű részlet.

J.J.: Szerinted milyen a budapesti utcakép? 

S.M.: Szerintem a Budapesti utcakép nagyon vidám, és azok a helyek, amerre a turisták járnak monumentálisak. Például a Duna parton sétálva hatalmas és nagyon változatos tereket lát át az ember. Persze van egy csomó igénytelen dolog, ami bosszantja a szemem, de hátha a gazdag országokból jött emberek ezekben is az egzotikumot látják.

J.J.:  Mit jelent számodra a városi lét?

S.M.:  Azt hiszem, én egy városi ember vagyok. Minél közelebb lakom a Clark Ádám téri nulla kilométerkőhöz, annál jobban érzem magam. A városban érzem igazán szabadnak magam, mert itt azt csinálok, amit akarok, és minden egy karnyújtásnyira van. A szórakozás, a kikapcsolódás, a munka. Persze ez nem jelenti azt, hogy megvetem azt, ami nem Budapest, de élni itt szeretek, nyaralni máshol.

J.J.: Melyik a kedvenc városod? 

S.M.: Ezek után nem meglepő, ha azt mondom, hogy Budapest. Amit eddig nem mondtam, de Budapesthez legalább annyira hozzá tartozik, mint a külső szépség, az a város hangulata. Az, hogy péntek este szinte nem lehet szabad széket találni a beülős helyeken, sok mindent elárul egy városról. Vagy elég végigsétálni a belváros új főutcáján, a Duna korzón, vagy tenni egy kört a Nagymező utcában.

J.J.: Min dolgozol jelenleg? 

S.M.: Teljesen hagyományos grafikusként dolgozom, arculatokat, logókat, csomagolást, könyvborítót és ilyesmiket tervezek. Most fejeztem be az iskolát, ez volt eddig az, ami a szemem előtt lebegett. Szeretnék még tanulni, de erre most úgy gondolom a legjobb módszer a tapasztalatszerzés, azaz a munka.