3144 rozsdamentes acélból készített bicikli-installációt Ai Weiwei kínai művész, aktivista. A "Forever Bicycles" alkotás Torontoban készült el a Scotiabank Nuit Blanche kiállítás keretein belül. A köztéri installáció korábban, 2011-ben a tajvani képzőművészeti múzeumban killították már, ahonnan speciális konténerekkel szállították át Kanadába. A 30 méter hosszú, 9 méter magas köztéri alkotás egy 3D-s szerkezetet alkot, amely igazán eufórikus vizuális hatást kelt. Éjjel színes megvilágítást kap, ezáltal a hatalmas labirintus-szerű, mozgó tér állandóan megtekinthetővé válik: kiemelve ezzel az installáció üzenetét, mely metaforikusan képviseli a változó társadalmi környezetet Kínában és világszerte.

Forrás: Pazar cuccok

Úgy gondolom, hogy nem mehetünk el szó nélkül amelett, hogy ma van a Lakhatás világnapja (Habitat világnap). Október első hétfőjén, idén október hetedikén ünneplik. Ennek keretén belül ma a Blaha Lujza téren egy installáció került felállításra, amely a méltatlan lakhatási körülményekre hívta fel a figyelmet, valamint délután egy kerekasztal beszélgetés során kerültek bemutatásra olyan szervezetek és innovatív programok, amelyek szegénységben élők alapvető szükségleteik elérését segítik elő. A beszélgetés résztvevői Bódis Kriszta (Van Helyed Alapítvány), Béres Tibor (Autonómia Alapítvány), Feldmár Nóra (Igazgyöngy Alapítvány), Major Gábor (Máltai Szeretetszolgálat), ésSzekér András (Habitat for Humanity Magyarország) voltak, az est házigazdája pedig Bombera Krisztina.

Mi az a Lakhatási világnap?

"Az először 1986-ban megrendezett világnap elnevezése az ENSZ Emberi Települések Bizottságára, a Habitatra utal. Ez a nap egyben az Építészet Világnapja is, Magyarországon ekkor adják át a Pro Architectura díjakat az év legsikerültebb épületeit tervezőknek, valamint a Palóczi Antal-díjakat.
A Habitat 1976-ban alakult, fő célkitűzése a települések életviszonyainak minőségi javítása. A világnapon az egységes cselekvést szorgalmazzák annak érdekében, hogy minden ember számára biztosítani lehessen a legelemibb emberi jogot, a kellemes otthont és lakáskörülményeket.
Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célkitűzéseiben 2020-ig 100 millió, nyomornegyedekben élő ember életének javítását irányozza elő a világon. Tennivaló van elég, mert a fejlődő országokban a vidéki lakosok továbbra is millió szám vándorolnak a nagyvárosokba, ahol csak a nyomornegyedekben jut nekik hely. Az UN-Habitat elnevezésű ENSZ-program előrejelzése szerint fél évszázad alatt megháromszorozódhat és a 3 milliárdot is elérheti a bádogvárosokban élők száma a világon, ha nem történik semmi e folyamat megállítására." (Forrás: mtva.hu)

Milyen a lakhatási helyzet Magyarországon?

A beszélegtés során elhangzott, hogy 1,5 millió embernek van Magyarországon lakhatási gondja. Az a fajta szemlélet, amit a diskurzus képviselt nagyon előremutató volt,  mert több aspektusból világította meg a lakhatási kérdések hazai helyzetét és közös célokat fogalmazott meg: a különböző civil szervezetek bemutatkozói alapján már az elején levonható volt az a következtetés, hogy a beszélgetés 3 főbb témakörre összpontosult. A lakhatási kérdések megoldásának három alappillére van: komplex problémakezelés, bizalmi-partneri viszony kialakítása, több helyzetben alkalmazható minták kidolgozása.

A civil szervezetek bemutatták működésük alapját, miszerint más-más megközelítésben járulnak hozzá a problémakör javításához: alkotásközpontú modellek kidolgozásával, helyiekkel történő szoros együttműködéssel, adósságkezelési programok kidolgozásával, önfenntartásra ösztönző programokkal, művészeti-oktatási programokkal, közösségi felelősségrevállalásra való "neveléssel" és még folytathatnám a felsorolást.

Mi lehet a megoldás?

A megoldás sokrétű. Természetesen az első megközelítése a megoldásnak a politika. Lenne. De ha ezen túllépünk és civil oldalról fogjuk meg a témát, akkor például a nyilvánosság. Abban az esetben, ha nem felszínes, ha nem pontatlan és ha nem kis hatékonysági faktorral működik. De mi lehet még? Többek közt a potenciális érdekek feltárása. A partneri viszony kialakítása, a célok helyek megfogalmazása és ezáltal a nyitottság kialakítása a lehetséges együttműködő partnerek felé.

Számomra az este kulcskérdése az volt, hogy mi, civil emberek, akikben a segítő szándék megvan, hogyan tudunk hozzájárulni a lakahtási nehézségek javításához. Az derült ki, hogy ebben három kulcsszó van: a közösség, az önkéntesség és a folyamatos jelenlét.

Újabb városi kezdeményezés indult útjára, Utazó Hallgató névvel - megszületett az Utazó Olvasó lelkes kistestvére! Mára már természetes jelenséggé vált, hogy amikor kilépünk a lépcsőházból és elindulunk reggeli első utunkra, az első dolgunk, hogy betegyük a fülhallgatót a fülünkbe, benyomjuk a play gombot és feltekerjük a hangerőt. Biztos mindenkinek megvannak azok a "napi rutin zenéi" amelyekkel színesíti a mindennapokat: a fáradt reggeli zenék, a városi séták zenéi vagy az esti 4-6-os villamos zenéje, amikor már a szívünkben érezzük, hogy hamarosan megérkezünk arra a szórakozóhelyre, ahol kiválasztott zenekarunk vagy DJ-nk vár. 

Nálam egy dolog biztos. Ha egy szabad délután a nyakamba veszem a várost és elindulok bóklászni, felderíteni Budapest élet-tereit, figyelni az épületeket és legújabb street art alkotásokat, akkor mindig Bonobo szól. Ha esik, ha fúj, ha napsütés van, de még akkor is ha hópelyhek kezdik ellepni az utcákat. Az a fajta városi utazás, amit a kíváncsi fürkészés és a zene kombinációja tud létrehozni egészen újfajta élményt tud hozni a városi létbe. Még az is lehet, hogy időnként a Bonobo énekesnőjének érzem magam és lelkesen éneklem a Stay the same refrénjét a Dunaparton. 

Vajon egy város identitásához mennyire járul hozzá, hogy milyen zenét hallgatnak az utcán az emberek? Kíváncsian várom, hogy az Utazó Hallgató által összegyűjtött tracklistből  mi fog kiderülni, hogy milyen zenei stílus jellemző Budapestre és kik a legkedveltebb előadók. A kezdeményezés egyébként egyaránt várja budapesti, vidéki, magyarok, európaiak, földlakók, kutyák, macskák, zigóták zenei élményeit is.

Az Utazó Hallgató a Facebookon gyűjt fényképeket, amelyeket a városban haladva készítenek el olyan emberekről, akik éppen zenét hallgatnak. Ezeket a képeket posztolják az oldalukon és odaírják, hogy a fényképen látható személy milyen zenét hallgat. A közösség tagjai is küldhetnek be fotókat, melyek közül a legjobbak a FB oldalukra is kikerül.

Te szívesen belehallgatnál mások fülhallgatójába? Itt az alkalom, ne hagyd ki. Cserébe áruld el, hogy a Te fülhallgatódban milyen zene szól.

“Jobb kint, mint bent" címen nyílt meg Banksy kiállítása a mai napon, amely egy hónapon keresztül tekinthető meg New York utcáin. A brit graffitiművész szabdtéri kiállításának első alkotása tegnap jelent meg Manhattan egyik utcájában és napról-napra egyre több festmény lepi el a várost. A különleges művészeti megnyilvánulásnak létrehoztak egy Twitter és egy Instagram profilt, ahol nyomon lehet követni az új alkotásokat.

Forrás: Untappedcities

A FUGA építészeti webrádió első születésnapját ünnepli október 1-jén. Véletlen az egybeesés, hogy pont ezen a napon olvashatjátok a blogon a Ránki Júliával készült interjút - aki a FUGA rádió alapító szerkesztője Rózsa Péterrel. 

"Az építészet a kultúra része. A rádiózás a kultúra része." - vallja a rádió, amely a FUGA Budapesti Építészeti Központ programjainak bemutatása mellett fővárosi, országos és nemzetközi kitekintéssel ad tájékoztatást az építészeti, kulturális élet eseményeiről. Ráadásul nem egy zárt stúdióban, hanem a FUGA kirakatában működik.

Ránki Júlia rádiós munkásságát már régóta nyomon követem és nagy örömmel töltött el, amikor a KÉK által szervezett Lakatlan egyik előadásán megismerkedtünk. Azóta többször volt szerencsém a rádióban találkozni vele, ahol időről-időre lenyűgözött az a nyitottság és szemlélet amelyet képvisel. Nem véletlen, hogy nemzetközi elismerésben is részesült 2007-ben, amikor a Magyar Rádió vezető szerkesztőjeként az 1956-ban Magyarországról kivándorolt emberek életét mutatta be fél évszázaddal később, archív hanganyagok és visszaemlékezések felhasználásával.

Bár a rádióban sokat hallunk arról, hogy hogyan vélekedik a nemzetközi és hazai építészeti és városfejlesztési trendekről, és általa mindig képbe kerülhetünk a hazai építészeti rendezvényekről, arról azonban mégis kevés szó esik, hogy mik a kedvenc városai, mit gondol Budapestről, mit változtatna meg benne és milyen személyes kapcsolata van a városi környezetekkel. A "Város a kultúra tükrében" sorozat következő főszereplője tehát Ránki Júlia, rádiós műsorvezető.

Juhász Judit: Miért van fontos szerepe az urbanisztikának az életedben?

Ránki Júlia: Nem baj talán, ha nem gondolok most az „urbanisztika” szóra: civil vagyok ezen a pályán. A város/kép iránti érdeklődésemről tudok beszélni. Először a fotózás volt…fények, tükröződések, ilyesmi. Csak utána jöttem rá, hogy érdekelnek az épületek önmagukban és a város, mint élő szövet – fotó nélkül is. Sokszor eltévedtem idegen nagyvárosokban, szerettem volna érteni a terek közötti rendszert és mindig boldoggá tett, ha térképpel, elsőre mégis megtaláltam valamit. Mintha egy titkot fejtettem volna meg.  Közben az is érdekelt, kik élnek ott, az emberek arcáról, ruhájáról mit lehet leolvasni például a metrón, vagy a buszon utazva, sétálva, vagy egy kávéház teraszán üldögélve…Nem csak a piac, temető, templom hármas árul el sokat egy városról.

J.J.: Hogyan viszonyulsz a városokhoz és a városi életformához? 

R.J.: Született városi / lány / lény vagyok. Minden város izgalmas. Legszívesebben sétálok, ücsörgök, nézelődök – akár órákig.

J.J.: Mit gondolsz Budapestről, mennyire élhető város?

R.J.: Megértem azokat, akik turistaként beleszeretnek: gyönyörű tud lenni. Itt élni nem könnyű: egyre nehezebb. Bosszant az elhanyagoltság, a szemét, mintha a lakói nem tudnák, mekkora kincs a városuk. Bonyolult rendszer, élő organizmusnak látom.

J.J.: Ha lehetne három kívánságod, mit változtatnál meg Budapesten?

R.J.: A Duna-partot autómentesen elérhetővé és sokféle módon használhatóvá tenném. A zöldfelületeket rendszeresen gondoznám, és ebbe bevonnám a helyieket. Az utakat-járdákat rendben tartanám.  

J.J.: Mik a kedvenc témáid, mikről beszélgetsz szívesen?

R.J.: Város, műemlék, kortárs. Térhasználat, helyspecifikus megoldások, művészeti átjárások, közösségi terek.    Civil kezdeményezések a felismert megoldások ösztönzésére.

J.J.: Van meghatározó rádiós élményed?

R.J.: Egy francia hangmérnökből lett rádiós rendező azt mondta nekem, a hanggal úgy kell bánni, hogy a hallgató lássa, amit hall. Az igazi rádiózás nem a hír és a zene, hanem hangfestmény. 

J.J.: Mivel foglalkozol jelenleg? 

R.J.: FUGA Rádió: jelen és közeljövő.  

J.J.: Melyik a három kedvenc városod? 

R.J.: Stockholm, Gyula, Winchester. Valószínűleg 3 regényt kellene írnom arról, hogy mit szeretek bennük. A két külföldi kedvencemben élőnek éreztem a történelmet és láttam a folyamatosságot. Egyik sem akarta, hogy turista legyek: azonnal otthon voltam. Gyulára rendszeresen visszajárok: a hétköznapi kisemberek világa tükröződik a városban, minden nagyzás nélkül. 

J.J.: Melyik a kedvenc városrészed, utcád, tered Budapesten? 

R.J.: A hétköznapi Budapestet szeretem. VI., VII., XIII. kerület egyes részei a kedvenceim. Az első kettő azért, mert a romlásnak is van szépsége. Látom, milyen volt ott az élet, és a lehetőséget is, hogy milyen lehetne. A XIII. kerület az otthonom, Újlipótvárosban nőttem föl, ott is élek, de Angyalföld is kedves nekem. Nagyra értékelem a dinamikus fejlődést, ami a szemem láttára történik.

J.J.: Egy külföldinek mit mutatnál meg Budapesten?

R.J.: Az előbbieket, ha már túl van a kötelező Vár – Hősök tere – Bazilika – Váci utca stb. körökön.  

J.J.: Vannak olyan városok, városi pontok, ahova rendszeresen visszajársz?

R.J.: Mindig konkrét céllal megyek ide-oda. Visszajárós ilyen helyek: Gyula, Pannonhalma, Pécs, Győr, Miskolc. Külföldön: Párizs, London, Oxford, Pozsony, Prága.

J.J.: Küldj egy kedvenc képet Budapestről.

R.J.: A Budapest100 program miatt sok fotót csináltam és a házakat díszítő figurák nagyon megleptek. Azt hiszem, az emberek ritkán néznek föl és ezért kimaradnak számos csodás, vicces, különös élményből. Ezek persze nemcsak Budapesten láthatók, de nekem a baglyok a kedvenceim.