2012.júl.20.

Írta: varoskomm komment

Rajz állott, most kőhalom: bontják az utolsó budapesti graffitis legálfalat

Sokat lehet morfondírozni azon, hogy a graffiti jó-e vagy sem, hogy épít vagy rombol, hogy hozzátesz vagy elvesz. Mindenesetre én azt gondolom, hogy azok a művészeti tevékenységet, amelyek nem csupán öncélúak, hanem hozzátesznek a társadalomhoz, igenis az utcán (is) a helyük. Ha csak megmosolyogtat, ha csak megállít egy pillanatra... arról nem beszélve, ha valamilyen kérdés vagy gondolat köré épül. Ha lebontják az utolsó legálfalat, akkor vajon ez azt fogja jelenteni, hogy megszűnik a hazai graffitis kultúra?! Vagy csak inkább azt jelenti, hogy bele lesznek kényszerítve az illegális tevékenységbe...?

"Talán nem mind hallottátok, de már bő egy éve azt csiripelték a verebek, hogy a Filatorigátnál lévő legálfal, a város és az ország egyik leghíresebb felülete, wall of fame-je - nekünk csak Fila - záros határidőn belül lebontásra kerül. A gyár helyén, amely körül a fal állt, állítólag lakópark épül majd.

Ennek a folyamatnak az első lépéséhez érkeztünk el ma, munkások kezdtek dolgozni az egyik végén, egy kisebb (rajznyi) része már lebontásra is került. Rajz állott, most kőhalom.

Aggodalomra ugyan van ok, de még van időtök elbúcsúzni a faltól, esetleg festeni is rá. A munkások elmondása szerint az egész fal még nem kerül azonnali lebontásra, kis ideje még maradt. Hogy mennyi az a kis idő, azt viszont nem lehet tudni, pár hét, vagy pár hónap lehet maximum.

A fal egyébként majd' 20 évig szolgált felületként a graffiti művészibb vonalának kibontakoztatáshoz, az évek során gyönyörű alkotások kerültek rá az ország graffitis alkotóinak krémjétől. Kíváncsi vagyok, hogy a jelen pillanatban Budapesten alternatíva nélküli legálfal végleges lebontása után kapunk-e majd olyan felületet, amely méltó módon örökölheti a wall of fame titulust a Filától."

Forrás: graff.blog.hu

Címkék: graffiti

2012.júl.17.

Írta: varoskomm komment

Könyv-erdő: fatörzsbe rejtett köztéri könyvmegálló Berlinben

A köztéri könyvmegállóknak, könyvtáraknak egyre nagyobb támogatottsága van világszerte. Ez a fajta köztéri könyv cserebere itthon is felkeltette az emberek figyelmét és egyre nagyobb lelkesedésnek örvend. Berlinben már 2006-ban elindították az első ilyen projektet, mely során egy fatörzsbe polcokat vájva helyeztek el 100 könyvet. A Berlin Book Forest célja elsősorban az írástudás ösztönzésére épült, miközben a könyvek előállítási lánc folyamatára is felhívta a figyelmet. Az eredeti tervek szerint két évig maradt volna Berlin utcáin a könyvmegálló, de az emberek annyira szerették és olyan széles körben használják a mai napig, hogy megtartották.

Fákkal övezett területen, Prenzlauer Berg-ben található a könyvcserélő kioszk, ahol fiatalok és idősek egyaránt nagy előszeretettel használják és napi szinten cserélgetik könyveiket. A megálló különlegessége, hogy kidőlt fákból lett összebarkácsolva, hogy egy teljesen egészséges fát imitáljon.

(via Inhabitat)

Címkék: Berlin, könyvmegálló

2012.júl.11.

Írta: varoskomm komment

Volt, nincs: a Déli Pályaudvarnál lévő gerillakert életének három stációja

Június elején hozták létre a gerillakertecskét a Déli Pályaudvar egyik hiányzó térkövénél. Június közepére eltűnt, viszont egy oszlop került a helyére. Mára már annak is hűlt helye van. A képek önmagukért beszélnek... bennem csak az a kérdés mertül fel, hogy: Miért?

Címkék: budapest, gerillakert

2012.júl.10.

Írta: varoskomm komment

"Városi ember vagyok, mindig is az voltam" - interjú Judie Jay énekesnővel

A "Város a kultúra tükrében" sorozatot folyatva ismét egy énekesnőre esett a választás, egy underground dívára, Judie Jay énekesnőre. Az elektronikus zene hullámain, a triphop univerzumban és a jazz szárnyain utazó énekesnőt többek között a Pluto Projectből, a Realistic Crewból, a The Casio Samplesből, a Zagarból és a Beat Disből ismerjük. Szólólemezére közel 15 évet kellett várni, de 2011 május 11. óta szerencsére a kezünkben foghatjuk a Harmony című lemezt. Most Judie Jay mesél arról, hogyan viszonyul a városi élethez, mit jelent számára a városi környezet és hogy miként jelenik meg az ő életében a városi nyüzsgés.

Juhász Judit: Mióta van jelen a zene az életedben?

Judie Jay: 15 éve énekelgetek nyilvánosan... abbahagyhatatlan. Képzelj el egy olyan pillanatot, mikor 6000, de legyen akár 20 ember, ugyanakkor, ugyanazt a bánatot, gyönyört, eufóriát érzi mint te. Megfékezhetetlen közös tudatra eszmélés... minden alkalommal bizonyítja hogy egyek vagyunk, származástól, hovatartozástól és nemtől függetlenül. Beethoven szavai szerint: " ... a zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia." Hát ennyi...

J.J.: Mit jelent számodra a városi élet?

Judie Jay: Városi ember vagyok... mindig is az voltam. Szeretem hallani hogy mások is léteznek körülöttem, hogy folyik az élet. Kedvelem a szomszédom zongorafutamait, a szemközti házban lakó család zsibongását és, esőben a kocsik kerekei által kiadott nedves hangokat. Persze sokszor hiányzik a csend, a zöld és a békesség, úgyhogy folyamatos terv a nyaralás...

J.J.: Melyik városban születtél?

Judie Jay: Bordj Menaielben (avagy Bordj El Menaiel) születtem. Túl sokra nem emlékszem, hisz 3 éves koromra már hazaköltöztünk. Azt mesélik a kórházban összeszaladtak a nővérek hogy megnézhessék a kék szemű, vörös göndör hajú kisbabát... Az arab világot nagyon kedvelem... kultúrájukat megértem és tisztelem. Szüleimnek köszönhetem ezt a szemléletet is.

J.J.: Milyen városok játszanak fontos szerepet az életedben?

Judie Jay: A szülővárosomon kívül, Budapest (lakhely), Budaörs (lakhely), Toronto (lakhely), Berlin (tartózkodási hely), Acharavi (tartózkodási hely), Pécs (örök szerelem), Szeged (örök szerelem), Miskolc (baráti társaság) és Debrecen (baráti társaság)...

J.J.: Mit gondolsz Budapestről?

Judie Jay: Én a régi épületeket kedvelem... nem szeretem a rideg üvegből készült új csodákat, mint pl. a Kálvin téri üres irodaépületeket, avagy a Blaha Lujza téri 7-es busz megállójában felépült otromba, nem odaillő darabot. Olykor elcsodálkozom a színeken, melyeket a felújított gyönyörű, évszázados épületekre mázolnak... Olyan gyöngyszem van a kezünkben melyet óvnunk kellene. Ehelyett lebontjuk más keze munkáját és inkább a sajátunkat tesszük a helyére, ha kevesebb értéket képvisel is. Kevés a pénz rá avagy ego kérdés? Szerintem az utóbbi...

J.J.: Rengeteget városban zenéltél már. Van olyan, amelyik kiemelt helyet kapott az életedben?

Judie Jay: Kedvenc koncert város: Pécs! Olyan ott még nem volt hogy rosszul sikerüljön egy fellépés. Az emberek, a környezet és a vendéglátás, mind tökéletes! The cas!o samples szülővárosa. Szeretem-szeretem-szeretem-szeretem.

J.J.: Van olyan zenéd, amit valamelyik város ihletett?

Judie Jay: Egy szomorkásabb hangvételű dalomat Budapest ihlette... Glory Girl.

"...Could sound as gray
as an evening in Pest
looking for innocence..."

J.J.: Mit gondolsz a köztereken történő zenélésről?

Judie Jay: A zene csak közelebb hoz mindenkit... hacsak nem folyamatos avagy netán csak zenének titulált hangok összessége. Csináljuk! ...De tartsuk tiszteletbe a csend örömét élvező embertársaink szükségleteit is.

J.J.: Megosztod velünk életed egyik meghatározó zenés élményét, kérlek?

Judie Jay: Nem tudom milyen tábor volt... 8 éves lehettem. A Dagály Strandfürdő környékén gitározott és énekelt valaki... azt hiszem férfi volt és tán szakálla is lehetett... de én nem erre figyeltem. Csodának értelmeztem, hogy ez az ember egyszerre tud énekelni, gitározni éééés lábbal tartani az ütemet. Életem első csodáját láttam.

J.J.: Min dolgozol jelenleg?

Judie Jay: Amoeba formációval vettünk fel egy dalt Illspokinn segítségével, egy anORGANik szám is készülőben, illetve egy magyar nyelvű dal is úton van.

Képek forrása: Judie Jay Facebook oldala

2012.júl.08.

Írta: varoskomm komment

We Love BKV: interjú a BKV új arculattervét létrehozó Seidl Mikával

We Love BKV - együtt járunk. Ez a szlogen sokakhoz eljutott, hiszen Seidl Mika, a KREA végzős hallgatójának diplomamunkája pillanatok alatt terjedt el itthon és mindenki érdeklődését felkeltette. Mika a BKV-nak készített egy olyan arculattervet, amely sokkal szerethetőbbé teszi a tömegközlekedési vállalatot és egy kis játékosságot, színt visz a hétköznapokba. Azt hiszem azzal mindannyian egyetértünk, ha ezekkel a színekkel és formákkal találkoznánk a mindennapos útjaink során, nagyban megváltozna a városarculat és a tömegközlekedéssel kialakított kapcsolatunk. Seidl Mikát kérdeztem diplomamunkájáról, kedvenc városáról és arról, hogyan viszonyul a városi környezetekhez.

Juhász Judit: Honnan jött az ötlet, hogy a diplomamunkád keretein belül a BKV-nak készíts új arculatot?

Seidl Mika: Nagyon szeretem Budapestet, elképesztően lenyűgöző a város, ha nem folyamatosan a hibákra koncentrál az ember. Azért választottam ezt a feladatot, mert ez egyrészt egy kicsit városarculat tervezés is, másrészt mert ezzel a negatív hangulattal szerettem volna szembe menni. Rengeteg gyönyörű és szerethető dolog van itt, és nagyon hálás feladatnak látszott ezekkel dolgozni.

J.J.: A többi európai nagyváros tömegközlekedési arculata mennyiben tér el a BKV jelenlegi arculatától?

S.M.: Nagyon sok városban megfigyelhető a BKV jelenlegi grafikai arculatának legnagyobb betegsége, ez pedig az egységesség hiánya. Több jó irány van, amit szakemberek terveztek és tökéletesek, de azt gondolom – és ezzel feltaláltam a spanyolviaszt – hogy szükség lenne egy arculati kézikönyvre. Érdemes megnézni a neten a párizsi RATP vagy a londoni közlekedési vállalat arculatát, ezek nagyon átgondoltak, és egységesek. De a pozsonyi is használ kedves illusztrációkat, és a belgrádi hálózati térkép szerintem pedig Európában talán legjobb.

J.J.: Milyen szerepe van az életedben a tömegközlekedésnek?

S.M.: Nem rajongok a tömegközlekedésért, ha tehetem, inkább biciklivel járok, ez mégiscsak kényelmesebb. Akkor megy, amikor én szeretném, nincs tömeg és lehet nézelődni. De Budapesten nőttem fel, ezért elkerülhetetlen volt, hogy a BKV-t is használjam. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a Krea Budapest egyik legszebb helyén, az ötödik kerületi Szabadság tér mellett van. Négy év alatt sem untam meg ezt a városrészt. Ide nyilván nem érdemes autóval jönni, ezért vagy biciklivel, vagy BKV-val jártam, de jól kiegészíti egymást a két közlekedési forma.

J.J.: Hogyan viszonyulsz Budapesthez?

S.M.: Próbálok úgy közlekedni Budapesten, mintha turista lennék. Nem a járdát nézem, hanem az épületeket, a tereket, mindenfélét. Ez így kicsit idiótán hangzik, de nagyon jó játék, hozzá lehet szokni és szuper dolgokat fedez fel az ember. Érdemes blogokat is olvasgatni, amik Budapestről szólnak. Nagy kedvencem az Urbanista, és a sajnos már nem frissülő Napi Budapest. Mindig lehet egy-két beruházásnak is örülni, csak nem szabad a politikai harcba bekapcsolódni.

Nagyon szeretem az ötödik kerületet és a Vízivárost, a kedvenc műtárgyam pedig a felújított Margithíd lett. Ennek a díszkivilágítása nagyon tetszik, ahogy a tervező játszott a fénnyel, és bizonyos részleteket és szerkezeti elemeket kiemelt.

Van a második kerületben egy utca, a Napraforgó utca, ami tulajdonképpen egy bauhaus negyed. Ezen végigsétálni nagyon különleges élmény. Hasonló formavilágú, mégis nagyon változatos és gyönyörű arányú házak vannak itt. Még a kis terecske és az utcalámpák is ebben a stílusban készültek, rengeteg a gyönyörű részlet.

J.J.: Szerinted milyen a budapesti utcakép?

S.M.: Szerintem a Budapesti utcakép nagyon vidám, és azok a helyek, amerre a turisták járnak monumentálisak. Például a Duna parton sétálva hatalmas és nagyon változatos tereket lát át az ember. Persze van egy csomó igénytelen dolog, ami bosszantja a szemem, de hátha a gazdag országokból jött emberek ezekben is az egzotikumot látják.

J.J.: Mit jelent számodra a városi lét?

S.M.: Azt hiszem, én egy városi ember vagyok. Minél közelebb lakom a Clark Ádám téri nulla kilométerkőhöz, annál jobban érzem magam. A városban érzem igazán szabadnak magam, mert itt azt csinálok, amit akarok, és minden egy karnyújtásnyira van. A szórakozás, a kikapcsolódás, a munka. Persze ez nem jelenti azt, hogy megvetem azt, ami nem Budapest, de élni itt szeretek, nyaralni máshol.

J.J.: Melyik a kedvenc városod?

S.M.: Ezek után nem meglepő, ha azt mondom, hogy Budapest. Amit eddig nem mondtam, de Budapesthez legalább annyira hozzá tartozik, mint a külső szépség, az a város hangulata. Az, hogy péntek este szinte nem lehet szabad széket találni a beülős helyeken, sok mindent elárul egy városról. Vagy elég végigsétálni a belváros új főutcáján, a Duna korzón, vagy tenni egy kört a Nagymező utcában.

J.J.: Min dolgozol jelenleg?

S.M.: Teljesen hagyományos grafikusként dolgozom, arculatokat, logókat, csomagolást, könyvborítót és ilyesmiket tervezek. Most fejeztem be az iskolát, ez volt eddig az, ami a szemem előtt lebegett. Szeretnék még tanulni, de erre most úgy gondolom a legjobb módszer a tapasztalatszerzés, azaz a munka.

Címkék: BKV, Seidl Mika