A "Város a kultúra tükrében" című interjúsorozat következő főszereplője Ulmann István, építészhallgató. A Facebookon nézelődve találtam egy Hambrugban készült fotósorozatra, aminek a főszereplői épületek voltak. A színek, a formák, a textúrák és a hangulatvilág annyira elvarázsolt, hogy úgy éreztem azonnal írnom kell egy levelet a fotósnak. A fotográfiával és építészettel foglalkozó egyetemista srác, István mesél most többek között arról, hogy milyen körülmények között készült a hamburgi fotósorozat, mit jelent számára a városi környezet és hogy miként jelenik meg az ő életében a városi nyüzsgés.

Juhász Judit: Mióta van jelen a fotózás az életedben? 

Ulmann István: Először is le szeretném szögezni, hogy nem vagyok fotós. Régóta érdekel a fotózás, mint a pillanat vagy az ember létének kétdimenziós leképezése, de nekem nem volt klasszikus „gyerekként mindenhova fényképezőgéppel jártam” korszakom. Egyszerűen szeretnék olyan képeket készíteni, ami megfelel a saját ízlésemnek. Ezen az úton vagyok. 

J.J.: A hamburgi fotósorozatod hátteréről mit lehet megtudni?

U.I.: Az első élményem Hamburggal kapcsolatban a 2006-os labdarúgó világbajnokság kapcsán történt. Nem vagyok focirajongó, de azért nemzetközi tornákat figyelemmel követem. Ezen az eseményen minden meccs előtt volt egy rövid városbemutató, arról a városról, ahol az aktuális mérkőzést tartották. Itt láttam először képeket Hamburgról, és tisztán emlékszem, hogy megragadt bennem az a rendezettség, ami a várost most is jellemzi. Hamburg sajnos nem az a város, ahová tudatosan utazik az ember. Mivel nekem is utazásaim során voltak preferenciáim, így engem is elkerült az évek során. Most adódott nemrég egy lehetőség, hogy egy félig egyetemi szervezeten keresztül eljuthattunk Hamburgba, az éppen építés alatt álló új filharmónia épület látogatása kapcsán, amit a híres Herzog & de Meuron svájci építésziroda tervezett. Építésznek tanulok, így egyértelműen hatással vannak rám az épületek. Ennek ellenére nagyon nehéz feladat fényképek által visszaadni azt az érzést, amit egy épület okoz, mert nem feltétlenül látjuk mellette azt a szövetet, amiben elhelyezkedik, vagy csak egyszerűen nem érezzük, azt a nyomást, ami egy épület tövében állva ránk nehezedik. Ezért én ezt meg sem próbálom általában. Inkább választok egy, a szokásostól eltérő nézőpontot, és onnan próbálok meg olyan képeket készíteni, amitől nem lesz közhelyesen egyértelmű, hogy mi is az, amit látunk. Hamburggal kapcsolatban könnyű dolgom volt, mert az épületek 90%-a tökéletes állapotban van, és a sötét tégla architektúra ad egy bizonyos stílust a városnak. Ez az, ami a leginkább tetszett, mert ettől az egész város igényesnek, de még inkább elegánsnak tűnik, mint azt itthon is érezhetjük a Kis Péter által tervezett Práter utcai önkormányzati lakóháznál. Összességében emiatt a város mind építészetileg, mind pedig struktúrájában lenyűgözött. Ellenben ennek a tökéletességnek hátránya is van. Nekem túlságosan sterilnek hatott, még úgy is, hogy az egyetlen éjszakánkat a Reeperbahnon töltöttük.

J.J.: Mi az, ami téged elvarázsol egy épületben? Miért tartod fontosnak az építészet szerepét az emberek életében?

U.I.: Én elsődlegesen egy épületet tömegében és esztétikailag figyelek meg, majd utána funkcionálisan. Ezt biztos sokan felrónák nekem, de ilyen vagyok. Leginkább azt tud megfogni, ha egy tárgynak, és ez léptéktől független, szépek az arányai. Ha minden egyes él, görbe, vagy felület a helyén van. Ezt nem lehet megmagyarázni, csak érezni, ahogy megnyugtat, letaglóz, vagy éppen katarzist vált ki. Olyan, mint zenétől a libabőr. Magától jön. Építészként az embernek hatalmas a felelőssége. Ez nem egy öncélú dizájnszakma, ahol következmények nélkül lehet alkotni. Az építészek élettereket alkotnak, és emberek, családok, de akár városok jövőjét és fejlődését tartják a kezükben. Mi lenne például ma Bilbaoval, ha a Guggenheim Múzeum nem úgy, vagy épp nem ott valósul meg? Valószínűleg az a több millió turista, aki kizárólag emiatt látogat oda, más úticélt választott volna magának. Ez egy hálás, de nagyon rizikós dolog. 

J.J.: Mik a kedvenc témáid, miket szeretsz fotózni?

U.I.: Épületeket, struktúrákat, és felhőket. Biztos recept, ha a barátaidat egy utazás során ki akarod készíteni.

J.J.:  Mit jelent számodra a városi lét?

U.I.: Számomra a város lehetőséget jelent. Egy város, mindig gócpont is egyben, és lehetőséget ad a fejlődésnek, a kapcsolatoknak, a fiatalságnak, tulajdonképpen mindennek.

J.J.: Hogyan viszonyulsz a városokhoz és a városi életformához?

U.I.: Városi gyerek lévén nagyon fontos nekem a folyamatos pezsgés. Szeretem a városi életvitelt. Múzeumokba járni, kiállítás megnyitókon rész venni. Nyáron leülni a Bazilika lépcsőjére, vagy egy jó buli után a napfelkeltét csodálni a Szabadság-hídról.

J.J.: Melyik a kedvenc városod? 

U.I.: Három is van: Párizs, Barcelona, Budapest. Ezek közül bármelyikben/mindegyikben szívesen élnék.

J.J.: Van más város, amit nagyon szeretsz?

U.I.: Az egyetemi tanulmányaim alatt sikerült egy évet a valenciai műszaki egyetemen töltenem. Masszív dózist kaptam a latin életformáról, ahol minden ráér, de mégis a legtöbb dolog rendben megy, és a lyukas óráidban le tudsz ugrani a tengerhez fürdeni egyet. Emellett Valencia nagyon sokat adott nekem, mind emberileg, mind szakmailag. Az óváros gyönyörű, a modern városrész hihetetlen. Egy város, ahol nem találsz indokot arra, hogy ne menj ki a szabadba. Ahol a kiszáradt folyómederből parkot csinálnak, de mellette rendeznek itt Amerika Kupát, Forma1-es futamot, és Tomatinát. Márciusban a Las Fallas alatt 2 héten keresztül minden nap tűzijátékot lőnek a főtérről, és a végén épületmagas papírmasékat gyújtanak fel. Sok barátot szereztem, és örökké egy olyan város lesz, ahova visszavárnak, és én is visszavágyom.

J.J.: Vannak olyan városok, városi pontok, ahova rendszeresen visszajársz?

U.I.: Barcelonába, ha tehetem, minden adandó alkalommal elmegyek. Hihetetlen az ottani atmoszféra, és kulturálisan az egyik legmeghatározóbb hely a világon.

J.J.: Min dolgozol jelenleg? Mik a jövőbeni terveid?

U.I.: Jelenleg azon dolgozom, hogy a szükségtelenül túl hosszúra nyúlt tanulmányaimat befejezzem. Emellett természetesen dolgozom, és különböző művészeti projektekben veszek részt. Készítek grafikákat-arculatokat, és különböző pályázatokon veszek részt. Barátaimmal együtt több blogot is elindítottunk az elmúlt egy évben, mostanában pedig belsőépítészeti munkákban segédkezem. Szeretnék a jövőben egy komolyabb építész irodához bekerülni itthon vagy külföldön, és most erre összpontosítok minden erőmmel.