Kié itt a köztér? - a Bazilika körbekerítésének margójára

A minap felröppent a hír az Urbanista blogon, hogy a Bazilika lépcsőjét estére elzárják azoktól az emberektől, akik szívesen ücsörögnek, beszélgetnek, poharaznak ott.  Az Index tegnapi videója bemutatja, hogy körbe van zárva a Bazilika decemberig, mert ennyi ideig tart egy kerítést köré építeni.  Egy vas kerítést a belváros szívébe, egy olyan helyre, ami sokak kedvence. Elzárni attól az embereket, amit szeretnek, ami jelent számukra valamit. Vagyis csak részben elzárni, mert ha minden igaz, 4 lépcsőfok megmarad az üldögélésre.

Nyilvánvalón a nyáresti lépcsőn ücsörgések hozadéka a szemét, amit az emberek ott hagynak maguk után. Ez nem helyén való, sőt! De bennem felmerült a kérdés, hogy tényleg ez az egyetlen megoldás? Elzárni egy kedvelt helyet? Miért nem próbáljuk meg arra ösztönözni a társadalmat, hogy használják a köztereket, élvezzék a város adta lehetőséget? Egy városnak szüksége van közterekre. Egy városnak és a benne élő társadalomnak közösen van szüksége közterekre.

bazilika_kerites.jpg

(fotó via Urbanista)

Miért fontosak a közterek egy város életében? 

A közterek az emberek közösségi életének színhelyei. Városi események, kulturális programok és a szocializáció színterei. A közösségi terek legfontosabb pontja az ember-környezet összeillés elmélete, mely szerint az emberekre és az őket körülvevő környezetre egymással kölcsönhatásban lévő tényezőkként kell tekinteni. Ebben az értelemben a környezet fizikai és társas tulajdonságai összefonódnak, tehát elmondható, hogy a társas interakciók fizikai közegben zajlanak és ez fordítva is igaz ezért szociofizikai környezetről beszélhetünk. (Dúll, 1998).

Fontos a társas érintkezésre lehetőséget nyújtó helyszínek, vagyis a közösségi terek biztosítása egy város életében. Azon túl, hogy a társadalmi életet elősegítik, másik fontos szerepe, hogy rekreációs térként is funkcionál. Olyan helyként, ahol lehetőség nyílik a a szabadidő kulturált eltöltésére és amely aktív kikapcsolódást eredményez a környezethasználat során.  

De közterek nélkül hol marad a közösségi élmény? Amely keretein belül beszélgetünk barátainkkal, szóba elegyedünk ismeretlenekkel, különböző kultúrákkal találkozunk, társadalmi életet élünk, egész pontosan lehetőségünk nyílik társas érintkezésekre. Természetesen a Bazilika körbezárásával nem szűnik meg Budapest köztéri és közösségi élete, de az egyre nagyobb kontrollgyakorlás véleményem szerint mindenképpen hatással van a köztérhasználatra. Fontos, hogy a közterek inkluzívak, tehát befogadóak legyenek: éppúgy lehetőség nyílik a lépcsőn ücsörgésre, mint a gördeszkázásra vagy futóverseny megtartására. Természetesen azon is lehet elmélkedni, hogy a Bazilika lépcsője valóban köztér-e. Mindenesetre az emberek szerették, használták és köztérként funkcionált.

Például mi, városlakók elkezdhetnénk gondolkozni azon, hogy a szemetelés kérdéskörét hogyan lehetne megváltoztatni Magyarországon. Hiszen a MI városunk, a miénk, akik benne élünk, akik látogatjuk, akik alakítjuk, akik használjuk, akik hozzáteszünk. Konstruktivitásra fel, tegyünk azért, hogy egy élhető(bb) várost varázsoljunk magunk köré és tegyünk azért, hogy úgy használhassuk a környezetet, ahogyan szeretnénk: ahogy nem zavarunk másokat, nem teszünk kárt a környezetben - a szabályokat betartva. Emellett persze az is szükséges, hogy a döntéshozók is figyelembe vegyék a társadalom igényeit és a felmerülő problémákra kompromisszumos megoldást találjanak, találjunk, közösen. Természetesen olyan döntés nincs, ami mindenki számára megfelel - de azt gondolom, hogy olyan döntés van, ami sokak igényeit veszi figyelembe, ezzel elősegítve a hazai köztéri, közösségi életet.