Gondolom néhányan észrevettétek Kedves Olvasók, hogy mostanában több bejegyzés a kultúra jegyében zajlik. Olyan, hozzám közel álló alkotásokat mutatok be, amelyek összefüggésben állnak a minket körülvevő környezetekkel, leginkább a városokkal. Az elkövetkezendő időkben szeretném ezt a vonalat megerősíteni, kicsit tudatosabban. Mire is gondolok pontosan? 

A tegnap estém a Sena szóló koncert jegyében zajlott. Sena a Gimmeshot Crew-al tűnt fel a színpadon, kiváló énekesnőként és repperként. Jelenleg az Irie Maffia énekesnője és gyakran lép a színpadra a W.H nevű, Shakespeare szonetteket előadó formációval is. Első lemezét 2003-ban adta ki, First One címmel. Most várjuk a másodikat. Azon túl, hogy hosszú évek óta vágytam rá hogy élőben hallhassam kedvenc Sena számait, előremutató gondolatokat ébresztettek bennem a dallamok, az előadásmód és az az érzés, hogy részese lehettem a tegnapi koncertnek. 

Amikor Sena az Accara city people című számot kezdte el énekelni tegnap, arra gondoltam, hogy mennyire szuper dolog, hogy mindez egy magyarországi, budapesti színpadon történik. Ghána és Magyarország össze lett kötve a zene által. Fizilailag itt(hon) voltunk, viszont lélekben az afrikai országban. Ebben az országokat átívelő és átkötő érzésben kezdtem el azon gondolkozni, hogy a művészetek hogyan gondolkoznak a minket körülvevő környezetekről, legfőképp a városokról. Valamint hogy a művészetek hogyan reprezentálják környezetünket. 

Célommá vált megismerni és körüljárni, hogy a művészetek és művészek hogyan viszonyulnak saját környezetükhöz, mit mondanak el róluk és mit jelent számukra. Ezt interjúkkal, képekkel, videókkal, versekkel és különböző alkotásokkal szeretném majd bemutatni. Bízom benne, hogy a blognak ezt a vonalát egy Sena interjúval indíthatom el, hiszen a tegnapi koncertnek köszönhető ez az ötlet!