Gyakran lehet olvasni arról, hogy vajon mi lesz a Petőfi Csarnok sorsa? Sokféle hír felröppent már: lebontják, összevonják a Trafóval, újrahasznosítják. Mindezeket figyelmen kívül hagyva elkészítettük a PeCsa környezeti kommunikációs elemzését. Az egyetemen az előző szemeszterben azt a feladatot kaptuk, hogy a fiatal felnőttkor szempontjait figyelembe véve elemezzük a Petőfi Csarnokot. Izgalmas feladatnak bizonyult, hiszen az öt fős csapat (Lipták Léna, Szijártó Ádám, Szőllősi Nóra, Mészáros Glória, Juhász Judit) a bolhapiacot leszámítva nem sokat járt korábban ott. Elemzésünket hosszas helyszínbejárások és eszmecseréket követően az eriksoni fejlődéselméletre építettük, melyet a PeCsa életkorára alapoztunk. Oktatóink jóvoltából (Dúll Andrea és Brózik Péter) lehetőségünk nyílt bemutatni a munkánkat az Illyés Sándor Emléknapok Térkommunikáció poszterszekciójában. Íme az alkotócsoportunk posztere és az elemzésünk rövid összefoglalója, amely bemutatja, hogy környezeti kommunikációs hallgatókként miként gondolkoztunk a kulthelyszínről:

Minden életszakasznak megvannak a sajátos, meghatározó helyei, melyeket a korosztályok önmaguk képére formálhatnak, és melyek formálják őket. Vizsgálatunk során a városligeti Petőfi Csarnokot elemeztük, mely adottságait tekintve kiszolgálhatná bármely korosztály igényeit, de legfőképp az ifjúság és fiatal felnőttkor kívánalmait. Az elemzést az eriksoni fejlődéselméletet felhasználva építettük fel: az emberi fejlődés szakaszait és nehézségeit hoztuk párhuzamba a Petőfi Csarnokkal, mint intézménnyel, hiszen éppen abban az életszakaszban van (25 éves - ma már 26), amelyet meg kívánt szólítani. Az intézmény problémáit, a fiatal felnőttkort megelőző életszakasz kríziseként, azaz identitáskeresésként azonosítottuk. A PeCsa identitásproblémáját három szempont alapján vizsgáltuk: arculat, információs rendszer, üzenet.

Poszterünk első része környezeti kommunikációs vizsgálatunk tárgyát és értelmezési keretét, a Petőfi Csarnok épületi és környezeti adottságait szemlélteti. Az első poszter blokkal elemzésünk kezdeti fázisát kívántuk érzékeltetni. A terepmunka kezdeti szakasza ugyanis mentes volt az előzetes jóslásoktól, önmagában az intézmény környezetét volt hivatott bemutatni. Igyekeztünk az épülettel való „első” találkozás élményét megragadni. A makettel ábrázolni kívántuk az épület megjelenését. A Petőfi Csarnokot körülölelő környéket jelzés értékűen tüntettük fel, utalva a vizsgált épület helyszíni sajátosságaira. Az épület kiemelkedő helyszíni kvalitásokkal bír, nagyszámú felhasználót  képes befogadni és  funkciók sokaságának adhat helyet.

Poszterünk második része a PeCsa jelenlegi belső állapotát mutatja be, amelyet terepmunka során mértük fel. A látogató számára a legszembetűnőbb az épületben a szuggesztív kommunikációs elemek sokasága, amelyek túlnyomó többsége negatív tartalmakkal bír: tiltások, nagyfokú korlátozások, és amortizáció van jelen. A látogató számára nem egyértelmű, hogy mit merre talál, milyen funkciók találhatóak az intézményben, merre találja meg az elérni kívánt célt. Valamint az sem egyértelmű az épületen belül, hogy hol van az ember, hiszen arculati elemekkel nincs nyomatékosítva a helyszín, tehát az épület külsején látható „Petőfi Csarnok” feliraton kívül semmi nem jelzi azt, hogy egy egységesített intézményben van a látogató. Az épület azt üzeni a felhasználó számára, hogy „Ne találj meg, ne gyere ide”, „Bejutottál? Inkább menj ki…”, „Itt vagy? Figyellek…”. A helyszíni benyomásainkat összegyűjtöttük és rendszereztük: három szempontot különítettünk el: arculat, információs rendszer és üzenet.

Poszterünk harmadik része azt mutatja be, hogy a rendszerezett benyomások, azaz az információs rendszer, az arculat illetőleg az üzenet alkotják a PeCsa identitását. Az intézmény öndefiniálása az arculati elemeken keresztül valósulhat meg. Az információs rendszer a felhasználás irányadója, így az intézmény jellegéről tanúskodik. Az intézmény üzenete pedig mindazt magában foglalja, amit a hely kommunikál magáról. Ennek fényében meglátásunk szerint a csoportosított épületi tényezők a PeCSa identitás elemeiként azonosíthatóak. Felmerül a kérdés milyen megfontolásból beszélhetünk egy épület esetében identitásról? Ahogy arról már korábban szó esett: Elemzésünk során azonban abba az érdekességbe ütköztünk, hogy a PeCsa korából adódóan (25-26 éves) a fiatal felnőtt korszakba sorolható az eriksoni fejlődéselmélet alapján. Ha azonban azt feltételezzük, hogy a PeCSa „fiatal felnőtt”, úgy azt találjuk, hogy problémái, a fiatal felnőttkort megelőző életszakasz tehát a serdülőkor kríziseként, azaz identitáskeresésként azonosítható. Az önmagáról alkotott egységes kép kialakulásának hiánya arra enged következtetni, hogy megrekedt a serdülő koránál és éppen ezért képtelen kielégíteni kortársai igényeit.

Meglátásunk szerint a PeCsa nehézségei nem csupán az identitás elemek minőségi problémáiból (ez a montázson megfigyelhető), hanem az elemek arányaiból is fakadnak. A szempontokat alaprajzon jelöltük azzal a céllal, hogy az identitást meghatározó tényezők mértékét bemutassuk. A színek arányából ugyanis jól látszik, hogy az üzenet – ami a Pecsa esetében: amortizáció és tiltás – túlsúlyban van az információs és arculati elemekkel szemben. 

Összegezve tehát a PeCsa intézményi problémái az identitásának hiányából erednek, amely a kutatás során vizsgált három komponenst  foglalja magában. Poszterünk negyedik részében azokat a megoldási javaslatokat fogalmaztuk meg, amelyek segítenének megoldani a válságát, ezáltal a felhasználás problémáit. Egyik elem az arculat, amely a PeCsa jelenlegi állapotából teljes mértékben hiányzik: nincs egy erős, önálló arculata, mely az öndefiniálás szempontjából fontos lenne. Olyan stílusjegyek megteremtésére lenne szükség, amelyek megszemélyesítik a PeCsát és közvetítik filozófiáját. Valamint amelyek mind a személyiség specifikus, mind a környezet specifikus elemeket magukba foglalják. Másik elem az információs rendszer, amely szoros összefüggésben áll az arculattal, hiszen azon kívül, hogy segíti a tájékozódást, kommunikációjában a hely egységességét erősíti. A PeCsánál a tájékoztatás megoldására egyes jelzéseket, valamint az útvonalak és funkciók feltüntetését javasoljuk. Az üzenetnek, mint harmadik elemnek fontos része az arculat és az információs rendszer, ugyanakkor az is fontos, hogy kommunikációval a felhasználókat megszólítsa, tehát olyan elemekt rejtsen magában, amely kedvező a látogatók számára. Például a mérhetetlen tiltás feltüntetése helyett lehetőségeket mutasson be, hogy miért érdemes az épületet látogatni. Fontos kérdés még a karbantartás, hiszen az épület fizikai állapotára nem fektetnek nagy hangsúlyt.

Folyatva az épületre vonatkoztatott gondolatmenetünket, arra kerestük a választ, hogy az identitás helyreállítása milyen következményeket von maga után. Mind az ember életében, mind az ifjúságnak szóló intézmény életében fontos szerepe van a szoros és tartós kapcsolatok létrehozásának, ez esetben a felhasználókkal való kapcsolatkialakításnak és fenntartásának.

A poszter nagy méretben itt tekinthető meg!