Most olvastam a HVG-nek a "Panelben lakik? Ön trendi, nem panelproli" című cikkét és szeretném ajánlani minden kedves Olvasónak. Az írás azt mutatja be, hogy a német kreatív szakma hogyan felfedezte magának a panelházat és hogyan teremt játékteret a panel lakásokból. Németországban már összefonódott a panel és a design a panel esztétikájává. Olvassátok el a cikket, nagyon izgalmas!

Itt pedig egy videó a témáról a Spiegel online-nak köszönhetően: 

Mit szólnál ha az utcán sétálgatva, a város közepén egy erdőben találnád magad? Ráadásul egy lámpaerdőben. Ha Rosenheimban jársz, lehetőséged nyílik személyesen átélni ezt az érzést. Sonja Vordemaimer német művész nevéhez köthető a lámpaerdő installáció (2010), amely 30 európai ország utcai lámpaoszlopainak gyűjteménye: Amsterdam, Berlin, Erfurt, Leipzig, Glasgow, Innsbruck, Milano, Hamburg, Prag, Cagnes-sur-mer (France), Sarajevo, Stuttgart, Belgrade, Lippstadt, Munich, Sofia, Trieste,Wolfsburg és Vienna.

Azt gondolom, hogy az utcán élő emberekről szóló intézkedések sokakban kérdéseket vetnek fel. Hogy én mit gondolok erről az egészről? Elgondolkoztató volt a Kossuth téren öt percre leülni a földre, ezzel demonstrálva a nem egyetértést a témával kapcsolatban. Korábban írtam már, hogy elkezdem a "Város, mint otthon" sorozatot, amelyben ezt írtam: "Nem láthatatlanná kell tenni a hajléktalanokat, hanem láthatóvá, hogy lássuk a környezetünkben zajló problémákat, amelyekre megoldásokat tudunk keresni. Ebben pedig a legnagyobb segítségünkre maguk a hajléktalanok vannak. A hajléktalanok úgy használják a város tereit, ahogy mi a lakásunk tereit. A kétféle térhasználat hasonló, csak az egyik nagyobb, városi környezetben zajlik. Nekik is van fürdőszobájuk (hajléktalan fürdő), hálószobájuk (hajléktalan szálló), mosógépük (hajléktalan mosoda), konyha (melegétel osztás) - szétszórva a város különböző pontjain. Vannak, akik igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat, vannak akik kevésbé, vagy egyáltalán nem. A hajléktalanok otthona a város. Ahol mi nap mint nap közlekedünk, ők ott élnek. Ezért azt gondolom, hogy fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül őket. A hajléktalanság kérdése megfelelő kezelést igényel, amelyhez a különböző szakterületek és a társadalom bevonása szükséges."

Ez a kép jól mutatja, hogy mit gondolok a hajléktalanokról és az őket körülvevő jelenlegi helyzetről. Persze nem ennyire fekete-fehér ez a kérdéskör, sok mindent figyelembe kell venni, ugyanakkor azt gondolom, hogy annak oka van, ha valami az utcát, a várost nevezi otthonának. Ezt az okot meg kellene keresni és megoldani, feloldani. A megoldást sajnos nem tudom, azt viszont tudom, hogy ez a probléma más városokban, országokban is jelen van és lehet hogy külföldön vannak már olyan működőképes minták, amelyeket talán némi lokalizáció után hazánkban is alkalmazhatnánk.

A főváros (Budapest-Debrecen) körüli híreket hallgatva, olvasva eszembe jutott Cseh Tamás Budapest című alkotása...