Gondolatok a fenntartható vízgazdálkodásról a Víz világnapja alkalmából
A Víz világnapja alkalmából úgy gondoltam, hogy megosztok a blogon egy közleményt, ami a fenntartható vízgazdálkodásról szól. Annak ellenére, hogy nem tartozik szorosan a "városkommunikáció" témához, nagyon fontosnak tartom, hiszen mégiscsak arról a környezetről van szó, amelyben élünk. És ha már Víz világnap, akkor legalább szavak szintén tegyünk érte. Megosztásra fel, hogy minél többekhez eljusson egy jó kis összefoglalót arról, hogy hogyan kellene kezelnünk fenntartható módon vizeinket.
Gyors vízelvezetés helyett a víz ország területén való tartása, értékvédő tájgazdálkodás kialakítása a megoldás
A Víz Világnapján szükséges arra felhívni a figyelmet, hogy noha hazánkban tavasszal a lakosság negyedét érintő árvízi és belvízi katasztrófák valószínűleg elmaradnak, a fenntartható vízgazdálkodás továbbra is stratégiai fontosságú feladat. A kisebb csapadékmennyiség miatt idén is a 10 évvel ezelőtti helyzethez hasonló szárazsággal kell várhatóan megküzdeni. A GREENFLOW környezetpolitikai műhely szerint fontos lépés lenne a vizet az ország területén tartani ahelyett, hogy a töltések magasságának állandó emelésével a gyors vízelvezetés legyen az egyetlen cél.
Hazánk - földrajzi elhelyezkedése miatt - igen sérülékeny környezetvédelmi szempontból. Folyóvizeink – egy kivétellel - mind más országokban erednek és hozzák magukkal az ott keletkező szennyezést. A folyók vízgyűjtőinek felső szakaszán a nem fenntartható gazdálkodás eredményeként évről évre egyre nagyobb árvizekkel kell szembesülnünk, amely a lakosság negyedét veszélyezteti. Ezzel egyidejűleg ma már a víz, mint fontos nemzeti kincs, szerepe egyre inkább felértékelődik, így az árvízi védekezés mellett fontos szempont a víz mennyiségének védelme, az ország határain belül tartása is.
Az időjáráshoz kapcsolódó egyes természeti katasztrófák gyakorisága – a globális trendekkel egyezően – hazánkban is megnőtt. Így rekordszintű tiszai és dunai árvizek ellen kellett védekezni az elmúlt években, ugyanakkor a csapadék éves mennyisége csökken. Elsősorban az őszi-téli és tavaszi csapadék kisebb mennyisége miatt idén is várhatóan szárazsággal, egyes felszíni vizeink (elsősorban nagy tavaink) tekintetében a 10 évvel ezelőtti helyzethez hasonlóan jelentős vízállás problémával kell megküzdenünk.
A kérdés továbbra is adott: hogyan lehet megőrizni stratégiai vízkészletünket mennyiségi és minőségi szempontból úgy, hogy adott esetben az árvizek és belvizek időszakában a túlzott vízmennyiség okoz problémát, majd rövid idővel utána, vagy azzal egy időben az ország más területén már az aszállyal kell megküzdenünk? A megoldás a vízkészletek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználat.
1. Gyors vízelvezetés helyett a vízmennyiség országon belül tartása legyen a cél
Mint azt Őri István, a GREENFLOW környezetpolitikai műhely vezetője elmondta: Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bővizes időszakokban a kiépített tározókban és ideiglenes tározókban (a folyók régi, természetes állapotának visszaállításával) a vizet az ország területén kell tartani, ahelyett, hogy a töltések magasságának állandó emelése mellett a gyors vízelvezetés lenne a cél.
2. Fenntartható vízgazdálkodás, alkalmazkodó tájgazdálkodás
Az így visszatartott vízhez azonban alkalmazkodni kell: a szükséges mezőgazdasági, belvíz-elvezetési gyakorlati változások elősegítése mellett továbbra is fontos az árvízi biztonság növelése. Az elkövetkező években mind az árvízi kockázat csökkentésének, mind a vizek levonulásának időbeli kiegyenlítése, mind az aszályok hatásainak enyhítése céljából jelentős fejlesztéseket kell végrehajtani, úgy, hogy a vízben bő időszakokban nem a gyors elvezetést, hanem a vízmegtartást kell szorgalmazni. Ezt a fenntartható vízgazdálkodással és az ehhez kapcsolódó, alkalmazkodó tájgazdálkodással együtt lehet elérni.
Őri István kiemelte: Összességében a cél az integrált vízgazdálkodás megvalósításához takarékos, értékvédő (táj)gazdálkodás kialakítása, az erőforrások következő generációk számára való megtartása, úgy, hogy az EU és hazai szabályozás segítségével a mennyiségi és minőségi követelményeken túlmenően az egyes vízgyűjtők komplex vízgazdálkodása – beleértve a vízvisszatartást is– megvalósuljon.
A vizekkel kapcsolatos fenntarthatósági célok a következők:
1. a természetes és mesterséges vízkörforgás mennyiségi és minőségi összehangolása,
2. a vizek védelméhez alkalmazkodó fenntartható mezőgazdasági gyakorlat,
3. az egészséges ivóvíz biztosítása, a szennyvíz-elvezetés és - kezelés megoldása, a vizek szennyezésének elkerülése,
4. elegendő víz biztosítása a természetes élőhelyek számára.
Melyek lehetnek a bővizes időszakban visszatartott vizekhez alkalmazkodó mezőgazdaság, vidékfejlesztés eszközei? Például:
- A táji adottságoknak megfelelő gazdálkodási formák (pl. hagyományos ártéri gazdálkodás) újraélesztése, integrálása a vidékfejlesztési politikába.
- Az adottságoknak a jelenleginél jobban megfelelő mezőgazdasági gyakorlat támogatása, a hosszú ideig vízzel borított területekhez alkalmazkodó mezőgazdasági termékstruktúra (állattenyésztés, megújuló energiahordozók, stb.).
- Ökoturizmus, víziturizmus fejlesztése, a vízhez kapcsolódó különlegesen kedvező adottságok (természetes gyógytényezők) védelme.
Helyzetértékelés (a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégia alapján)
„A helyzetértékeléshez szükséges tudni, hogy felszíni vizeink közül a folyók vízminősége elfogadható, nagy tavaink vízminősége javult, a kisvízfolyások állapota azonban kedvezőtlenebb, mert terhelésük esetenként jóval meghaladja öntisztuló képességük mértékét. A folyók vízszállító képességének fenntartása fontos feladat, aminek jelentőségét növeli az árvizek gyakoriságának és a víz mennyiségének növekedése által okozott veszély.
A felszín alatti vizek minőségét a mezőgazdasági és ipari termelés hátramaradt szennyeződései továbbra is veszélyeztetik. Magyarországon a környezetvédelmi szempontok által különösen érintett nitrát-érzékeny terület több mint 4, 4 millió ha, ebből 2,7 millió ha mezőgazdasági terület. Vizeink általános minőségét sikerült javítani az elmúlt két évtizedben. Hazai vizeink szennyezettsége ugyanakkor nem csak tőlünk függ, mert a vízkészlet nagy része külföldről érkezik. Pozitív hatása volt a csökkenő ipari hűtővíz-felhasználásnak, az élővizeket védő szabályozásnak, a csatornázás-szennyvíztisztítás bővülésének és egyes területeken a mezőgazdasági tevékenység csökkenésének (Balaton). Vízkészleteink azonban továbbra is veszélyeztetettek, különösen az éghajlatváltozás várható hatásaként fellépő gyakoribb aszályok és csökkenő átlag-csapadék mennyiség tükrében.
Természetvédelmi szempontból is fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű víz vizes élőhelyeken való megtartása. A vizes élőhelyek helyreállításánál az elsődleges feladat az adott élőhelytípusnak megfelelő mennyiségű és kémiai összetételű víz utánpótlásának biztosítása. A restaurációhoz sokszor elegendő a terület belvízmentesítésére szolgáló árkok vízlevezető kapacitásának csökkentése. A helyreállítást segítheti a hagyományos tó- és nádgazdálkodás alkalmazása."
