Rejtélyes bűntény történt a pesti Duna-parton. Váli Sándor hídmester egy kis sámliról nézte a vizet, amikor valami végigvágott a tarkóján, és a férfi előtt elsötétült a világ. A hír gyorsan terjed a városban, de senki sem ismeri az igazságot. A gyilkosság felderítéséhez április 12-én kora este krimikedvelők segítségét kérik, a megoldásért pedig jutalom jár.

Duna-parti nyomozásra invitálja a játékos kedvű budapestieket és a turistákat április 12-én, csütörtökön kora este a Danube Flow – Hív a Duna! programsorozat és a krimiestek.hu. Három-öt fős csapatokat várnak, akiknek ki kell deríteniük, hogy ki, mikor, hol, miért és hogyan tette el láb alól Váli Sándort, a tisztességtelenségben megőszült hídmestert. A krimirajongókat csütörtökön este 17.45 és 18.30 között az Erzsébet téri Danubius-kútnál várják a szervezők. A csapatok ott kapják meg az útvonaltervet azokhoz a pontokhoz, ahol közelebb jutnak a rejtély megoldásához. Az állomásokon különböző feladatokat kell megoldaniuk, amelyek mind-mind segítenek leleplezni a gyilkost. Az egy-másfél órás Duna-parti séta végére a játékosok felgöngyölíthetik a fiktív gyilkosságot, sőt, a legügyesebbek még jutalmat is kaphatnak. A szórakoztató, közösségi nyomozásba bárki kapcsolódhat, a program ingyenes.

A Danube Flow - Hív a Duna! című programsorozat célja a Duna értékeinek népszerűsítése és védelme. A Duna-menti magyar városok többségének lakói nehezen tudják megközelíteni a folyópartot, ezért minden szempontból elvesztették az élő kapcsolatot a Dunával. A vállalati-civil együttműködésben megvalósuló projekt éppen ezért tavasztól őszig élményeket kíván adni az embereknek. Az ötletgazdák szeptember 30-ig kulturális, sport, ismeretterjesztő és családi szabadidős programokat szerveznek, hogy az emberek ismét birtokba vegyék a folyó városi szakaszait. A programsorozat március 21-én, a Víz Világnapja előestéjén közösségi fényfestéssel indult a budapesti Szabadság-híd lábánál, majd rá egy hétre filmvetítésen mutatták be a Római-part történetét. A Gyilkosság a Duna-parton című interaktív, utcai nyomozás ennek a sorozatnak az újabb állomása. A kitalált bűntényt és a feladatokat a „Mozdulj ki és nyomozz!” játékkal ismertté vált krimiestek.hu csapata dolgozta ki kifejezetten Duna-parti helyszínekre.

Gyilkosság a Duna-parton: interaktív utcai nyomozós játék

012. április 12. csütörtök

Indulás: 17.45 és 18.30 között folyamatosan

Kiindulási pont: Budapest, Erzsébet tér – Danubius kút

A játék időtartama: 1-1,5 óra

Nyelv: magyar

Belépődíj: nincs

Részletek:

www.hivaduna.hu

www.facebook.com/danubeflow 

Bővebb információ:

Nagy Szabolcs

sajtóreferens

Tel: 20/979-1071    

E-mail: nagy.szabolcs@prgarden.hu 

Igazából 2011-es köztéri alkotás és nem is húsvét apropóján, de illik a mai naphoz. Svédországban, Orebro egyik közterén került kiállításra a hatalmas nyuszi installáció, amelyet Florentijn Hofman készített.

Az interjúsorozat következő alanya Hlinka Zsolt, akinek fotóival már több város tematikájú blogban találkoztam. A fotós olyan perspektívából mutatja be a városi környezetet, ahogy ritkán tekintünk saját környezetünkre. A képek nézegetésével lehetőség nyílik Budapestet "turistaként" nézni: egy pillanatra megállni és megcsodálni. A másik, ami nagyon tetszik Hlinka Zsolt képeiben, az a színvilág. A képeken megjelenik a természetes fények és a mesterséges fények együttélése az urbanizált környezetben. 

Juhász Judit: Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a fotózással?

Hlinka Zsolt: Hlinka Zsolt vagyok, 1978-ban születtem Budapesten. Ebből adódóan én már a digitális nemzedékhez tartozom. Most valószínűleg azt kellene mondanom, hogy gyerekkorom óta fotós akartam lenni, de ezt nem mondhatom, mert nem így van. Én is, mint a legtöbb nagyon fiatal ember igazából fogalmam sem volt hogy mi is akarok lenni. Aztán családi ráhatással végül is nyomdász lett belőlem. Itt kezdtem el a fotózás alapjait megtanulni, a nyomdai fotózást. Most kérdezhetik, hogy jön ide a klasszikus értelemben vett fényképezés. Az első digitális gépemet akkor vettem mikor a környezetemben senkinek nem volt. Ki akartam próbálni, hogy a filmes korszak után milyen lehetőségek vannak ebben az új, akkor még elég ismeretlen digitális fotózási technikában. Itt persze még nem kell semmi nagy dologra gondolni, hiszen ezek az első próbálkozásaim voltak.

J.J:Mit jelent számodra a fotózás?

H.Zs: Igyekszem a saját látásmódom szerint megfotózni az adott témát, ez persze régén csak hobbi szinten működöt, de már akkor is éreztem, hogy nagyon tetszik nekem. Kb. 5 évvel ezelőtt gondoltam azt, hogy ideje lenne egy minőségi váltásnak, és beruháztam egy komoly digitális tükörreflexes fotómasinára. Igazából magam is elcsodálkoztam, hogy ebben menyi lehetőség rejlik.

J.J: Mik a kedvenc témáid, miket szeretsz fotózni?

H.Zs:Nem kategorizáltam be magam, hogy én most csak portré, vagy tárgyfotós, vagy természet fotós, szeretnék lenni, hanem ami adott pillanatban megfog, lehet az akár egy pillanatkép, falevél, vagy egy épületdísz, azt meg akarom örökíteni vagy magamnak, vagy akár mások örömére is. Lehet, hogy sablonosan hangzik, de szeretem ezt.

J.J: Mesélj egy meghatározó fotós élményedről, akár egy képről, akár egy sorozatról. 

H.Zs: Épp a napokban találtam ki magamnak, hogy lefotózom a Lánchidat mikor felkapcsolják a lámpáit. Sokan nem tudják, hogy felkapcsolás után egy pár másodpercig erős zöld színe van a higanygőz lámpáknak míg be nem melegszenek. Rákészültem, nálam volt minden, gép, állvány, aksi feltöltve, bringával mentem, mert azzal könnyebb mozogni a rakparton. Még kék óra előtt lementem a rakpartra, elfoglaltam a helyemet az elég szűk rakparton, a kocsik és a Duna között. Állványt felállítottam, és vártam, sajnos több mint fél órát kellet várni, míg elkezdődött a folyamat. Előtte csináltam egy tucat próba képet, és mikor megjelent a zöld fény, és rá akartam nyomni az exponáló gombra kiírta gép hogy a memória kártya megtelt :S, persze mikor mások, abban az 5-10 másodpercben amire készültem. Örült módon nyomkodásba kezdtem, sikerült gyorsan 2-3 képnyi helyet törölnöm, szerencsémre még elkaptam ezt a képet. Megérte, egyik kedvenc lett.

J.J: Hogyan viszonyulsz a városokhoz? Mit jelent számodra a városi lét?

H.Zs: Nem vagyok egy külvárosi kertész típus aki babuzsgatja a kertjét, nyírja a füvét, én inkább a városban szeretek élni, ott van az élet. Mindig van valami program. És ha gondolok egyet, akkor felkapom a gépem és kiszaladok az országházhoz és lefotózom azt a ritka jelenséget mikor 1 évben 1x kék a kupolája, mint a képen látható. 

J.J: Melyik a kedvenc városod, hol fotózol legszívesebben?

Szeretem azt az izgalmat, hogy szinte bármelyik pillanatban jöhet olyan lehetőség, szituáció, amit úgy látom, hogy meg kell örökítenem. Most éppen Budapest fotózására kattantam rá, amit tudjuk, hogy hihetetlenül szép, legyen az egy utca, egy híd, vagy az Országház. 
Kedvenc fotózási helyszíneim a belváros és a Duna part végig, ott megunhatatlan a fotós téma van, legalábbis a számomra, na meg persze azok a pontok ahol rálátni a városra, mint például a Citadella, Budai vár, vagy a Bazilika kilátója amit például sokan nem is tudnak hogy fel lehet menni.

J.J: Van más város, amit nagyon szeretsz? Mi fogott meg benne? 

H.Zs: Veszprémben voltunk szilveszterezni barátokkal és a feleségemmel, az is egy kedves kis város, jó hangulatú, volt is mit fotózni ott. Persze igyekszek úgy mászkálni a városban, hogy ne csak a fotózás legyen az elsődleges szempont, de azt nem tudom kikapcsolni, hogy ne azt keressem mit lehetne lefotózni, vagy hú de jó kép lenne ez, ekkor persze nyúlok a gépemért, szerencsére egy nagyon türelmes feleségem van aki elnézi nekem ezt a hóbortot amikor pár pillanatot térdelek valahol és keresem a keresőn keresztül a legjobb kompozíciót.

J.J: Min dolgozol jelenleg, mik a jövőbeni terveid?

H. Zs: Nekem a nyomda az életem, saját nyomdánk vezetőjeként dolgozok, a fotózás csak hobbinak indult, de lehet hogy ez annál már több is.
Hát mindig van amit szeretnék, de egy nagy vágyam hogy egy galériában lógjon egy vagy több képem, vagy egy merészebb gondolat egy saját galéria.

További képek Hlinka Zsolt Facebook oldalán!

Amióta a blogot írom, nagyon sok város tematikájú cikket olvasok. Az olvasgatás során azt kezdtem el hiányolni, hogy nincs olyan honlap, ami összegyűjti egy oldalra azokat az írásokat, amelyek városokhoz köthetőek. Az otthoni, reggeli sajtófigyelésem során sok-sok honlapot szoktam végignézni. Ez továbbra is így lesz, de most megpróbálom napról-napra összegyűjteni a legérdekesebb cikkeket, hogy legyen egy olyan felület, amely a “város-írások” gyűjtőhelyeként funkcionál. Ennek érdekében létrehoztam a VARKOM blogot.

Martin Stavars fotói talán "városi tájképként" definiálhatók, olyan perspektívából mutat be városokat, amilyenből keveseknek van lehetősége rátekinteni. Az utcákon sétálgatva, amikor körbe akarunk nézni, hogy mi vesz körbe, felfelé szoktunk nézni. Martin Stavars képeire jellemző, hogy fentről tekint a városi környezetre.

A "City of Fog" című sorozata egy kínai várost, Chongqing-et mutatja be. A képeken csak az épített környezet van jelen. Lehet, hogy ez egy olyan város, ahol nem élnek emberek? Azon túl, hogy nem jelenik meg a társadalom a képeken, az autókon és az éjszakai fényeken kívül nincs is arra utaló jel, hogy élnek ott emberek. Az ember és a környezet együttélés hiányzik a képekről - számomra a városok varázsa pont ebben rejlik, hogy hogyan élünk a városban, hogyan használjuk a városi környezetet, az épített környezet és a társadalom mennyire alkalmazkodik egymáshoz, hogyan alakítják egymást és még folytathatnám... ennek ellenére mégis ott ragad a szemem a képeken, talán pont emiatt, hogy olyan aspektusból mutatja a városi környezetet, amilyenből sosem szoktuk látni.

A fentebbi költői kérdésre a Designpumpa választ ad: "A wiki adataiból összeollózva röviden elmondható, hogy Csungking, avagy Chongqing Kína középső részén, a Jangce partján fekvő, brutálisan gyorsan fejlődő város. A hozzá tartozó mezőgazdasági részekkel együtt területe nagyjából magyarországnyi, cserébe több mint 32 millióan lakják, igaz a városban csak 3,2 millióan, de azért nem kihalt. Jelentős kereskedelmi és ipari központ, ennek megfelelően levegője nem csak Kínában, de a világ nagyvárosainak viszonylatában is az egyik legszennyezettebb. Néhány év alatt felhúztak egy teljesen új városközpontot, Tokiót idéző felhőkarcolókkal. A fejlesztésre szánt források méretét inkább csak jelzi, hogy 2011-ben útjára indították a Békés Csungking programot, melynek keretében 2012-re félmillió térfigyelő kamerával kívánják figyelni a várost." 

(via Spottr)