Martin Stavars fotói talán "városi tájképként" definiálhatók, olyan perspektívából mutat be városokat, amilyenből keveseknek van lehetősége rátekinteni. Az utcákon sétálgatva, amikor körbe akarunk nézni, hogy mi vesz körbe, felfelé szoktunk nézni. Martin Stavars képeire jellemző, hogy fentről tekint a városi környezetre.

A "City of Fog" című sorozata egy kínai várost, Chongqing-et mutatja be. A képeken csak az épített környezet van jelen. Lehet, hogy ez egy olyan város, ahol nem élnek emberek? Azon túl, hogy nem jelenik meg a társadalom a képeken, az autókon és az éjszakai fényeken kívül nincs is arra utaló jel, hogy élnek ott emberek. Az ember és a környezet együttélés hiányzik a képekről - számomra a városok varázsa pont ebben rejlik, hogy hogyan élünk a városban, hogyan használjuk a városi környezetet, az épített környezet és a társadalom mennyire alkalmazkodik egymáshoz, hogyan alakítják egymást és még folytathatnám... ennek ellenére mégis ott ragad a szemem a képeken, talán pont emiatt, hogy olyan aspektusból mutatja a városi környezetet, amilyenből sosem szoktuk látni.

A fentebbi költői kérdésre a Designpumpa választ ad: "A wiki adataiból összeollózva röviden elmondható, hogy Csungking, avagy Chongqing Kína középső részén, a Jangce partján fekvő, brutálisan gyorsan fejlődő város. A hozzá tartozó mezőgazdasági részekkel együtt területe nagyjából magyarországnyi, cserébe több mint 32 millióan lakják, igaz a városban csak 3,2 millióan, de azért nem kihalt. Jelentős kereskedelmi és ipari központ, ennek megfelelően levegője nem csak Kínában, de a világ nagyvárosainak viszonylatában is az egyik legszennyezettebb. Néhány év alatt felhúztak egy teljesen új városközpontot, Tokiót idéző felhőkarcolókkal. A fejlesztésre szánt források méretét inkább csak jelzi, hogy 2011-ben útjára indították a Békés Csungking programot, melynek keretében 2012-re félmillió térfigyelő kamerával kívánják figyelni a várost." 

(via Spottr)