Amióta minden reggel végigsuhanok a 47-es villamossal a Szabadság hídon, rám ragadt egy szokás. Az ébredező Duna fotózása. Szeretem a Dunát, a hidakat, a Gellért-hegyet, a rakparti házakat, a hajókat és úgy egyáltalán ezt a részét Budapestnek, ami rengeteg izgalmasságot rejt magában.

Akárcsak az emberek, a Duna is minden reggel máshogy ébred. Van, mikor vidáman, van mikor szomorúan, van amikor "kipattan az ágyból" és van amikor fél órán keresztül nyomogatja a szundit a telefonján. Azt vettem észre magamon, hogy szeretem megörökíteni ezeket a pillanatokat és amikor a hídhoz érek, önkéntelenül nyúlok a telefonomért és onnan kezdődik a napom időszámítása. Lefotózom, mert szép, és mert szeretem.