Az interjúsorozat következő alanya Iby András, akinek fotóival már korábban is találkozhattatok a blogon. Képei "emberszint felett" készülnek, egyesül benne az épített környezet, a természetes környezet, valamint az urbanizált világ - a legtöbb fotón megjelenő felsővezetékek felhívják a figyelmet a rohanó világra, valamint az energia mindennapjainkban betöltött szerepére. 

Juhász Judit: Mióta foglalkozol fotózással?

Iby András: Szervusz. Körülbelül 5 éve kezdtem el tudatosan foglalkozni a fotózással. Sokáig zenéltem, időközben elkezdtem keresni egy hobbit, ami leköti a többi szabadidőmet is. A fotográfia tűnt a legkézenfekvőbbnek. Így vásároltam egy digitális masinát és beiratkoztam egy fotóiskolába, ahol azóta labortechnikát tanítok kezdő csoportokban.

J.J:Mit jelent számodra a fotózás?

I.A: 1,5 évet töltöttem el a budapesti fotó-suli után Dániában, ahová kimondottan a fotográfia miatt mentem. Ez pecsételt meg teljesen. Remek mesterem volt és rengeteg olyan technikát zsebeltem be mely nem mindennapi, megszokott.
Gondolkodásra késztetni, lekötni, széppé varázsolni, sétálni vagy akár természet közelben lenni. Hirtelen ezek a szavak jutnak eszembe a kérdést olvasva.

J.J: Mik a kedvenc témáid, miket szeretsz fotózni?

I.A: Alapvetően mindenevő vagyok. Szeretek sétálni és közben a városban, természetben megtalálni mindazt, ami elkerüli a figyelmünket. Kimondottan nincs kedvenc téma, talán a klasszikus fotográfia, úgy globálisan, a portréival elképzeléseivel, filmre, kombinálva digitálissal, netán újradolgozva az analóg gondolatokat, átültetni azokat a technikákat a digitális világba. Ilyen futó projekt a Scannerogaphy is.

J.J: Mesélj egy meghatározó fotós élményedről, akár egy képről, akár egy sorozatról. 

I.A: Nehéz kiválasztanom azt amelyik a legmeghatározóbb, mert a kint eltöltött időszak önmagában nagy nyomot hagyott bennem. Talán a legérdekesebb az volt mikor tanárom felkért ,hogy asszisztáljak neki egy esküvőn. Érdekes volt és tanulságos hogyan is építsünk fel egy komoly esküvőfotózást. Ugyanakkor érdekes kísérlet is hiszen egy teljesen más kultúrkörben kellett mozogni, nem mint az itthon megszokott.
De egyik legkellemesebb élményem a tavaly télen készült fotósorozatom Szalay Tündéről aki most angliában egyengeti fotómodell pályafutását. Ad hoc felkérés volt és mivel amúgy is lencsetesztre készültem egy magazinnak kapva kaptam az alkalmon. 

J.J: Hogyan viszonyulsz a városokhoz? Mit jelent számodra a városi lét?

I.A: Alapvetően jól. Városi gyerek vagyok. Mosonmagyaróváron nőttem fel. Kisváros az osztrák határ mellett. Szeretem a kisvárosok nyugodt hangulatát. Bár jó pár éve eljöttem onnan és a nagyvárosi életet próbálom abszolválni, mégis sokszor visszahúz a szívem. Az All The Wired Places blogon az utolsó 20-30 kép épp a napokban készült vidéken.

J.J: Hogyan jelennek meg a városokhoz fűződő érzéseid a képeidben?

I.A: A kábeles képek az első komolyabb kinyilatkoztatása a város szeretetének. Nagyon érdekesnek tartom a korok összekeveredését, főleg a belvárosban. Sok kor, sok történet. Általában felfelé tekintek, ez látható a blog képein is. Ahol élünk, előbb utóbb megszokottá válnak a környezetet képező épületek, objektumok. Ezt próbálom meg előtérbe venni és olyan helyekre, felületekre fókuszálok, amik elkerülik a figyelmünket. Tervezem egy nagyformátumú sorozat megvalósítását is de erre még fel kell készüljek rendesen.

J.J: Melyik a kedvenc városod, hol fotózol legszívesebben?

Mindig ahol vagyok. Ebből fakadóan mindig csak az a város játszhat szerepet az életemben. Nincs kavarodás. Nincs hasonlítgatás. Egy város sokban függ a küllemétől, de inkább függ a benne élőktől. Ez véglegesíti a város „megjelenését”. Kicsit mindig el kell mélyülni az ott élőkben is, hogy teljes képet kaphassunk. Ezt hasonlításon keresztül csak néhány esetben tehetjük meg.
Mosonmagyaróvárt mindig megemlítem, ha kérdezik mindettől függetlenül. Sokáig aludt és az utóbbi időben szépen elkezdték felújítani a tereket, a Duna partot. Gyermekkoromhoz képest sokat változott az arculata. Néha meglep engem is. 

J.J: Van más város, amit nagyon szeretsz? Mi fogott meg benne? 

I.A: Koppenhága, Hjoring, Budapest és egy kis település Vraa. A furcsa nevű települések dán ékkövek. Mindenhol éltem rövidebb-hosszabb ideig így alkalmam volt megnézni mindet alaposan. Más kultúra jellemző az építészetre úgy általában odakint és az emberek is máshogy gondolkodnak. Zseniális építészeti megoldásaik vannak és voltak.

J.J: Vannak olyan helyek városok, városi pontok, ahova rendszeresen visszajársz fotózni?

I.A: Jelenleg sokat járok Pesterzsébet és Kőbánya irányába, de a Duna budai oldalát is rendszeresen látogatom. Mikor vidékre utazom mindig kimegyek a Mosoni-Duna partjára is.

J.J: Min dolgozol jelenleg, mik a jövőbeni terveid?

I.A: Jelenleg legfőbb futó témám a Kábeleket előtérbe helyező képanyag bővítése, a fentebb már említett Scannerography, ahol kicsit átértelmezem a fotográfia időhöz köthető gondolatait illetve kontakt eljárásként használok egy teljesen hétköznapi eszközt. Ugyanakkor egy kedves barátommal Ladocsi Andrással karöltve vezetünk egy képanyagot2012 minden egyes napján készült és készülő képekből. „365+1 kép 2012ben” c. anyag január 1jével indult és egészen az év végig tart.
Mindemellett labortervezés és építés van még folyamatban. Bekerültem egy magyar képző és iparművészeket, fotográfusokat, grafikusokat, textiltervezőket valamint kreatívokat csoportba rendező társulatba, ahol magyar alkotók prezentálhatják külföldi közönségnek portékájukat. A Koschy Art Design most keményen feladja a leckét, hiszen kreatív és könnyen megvalósítható esztétikus fotók elkészítését várják tőlem. A külföldön tanult technikákat szeretném beágyazni a saját és a köz tudatába.