A land art nem egy újkeletű művészeti forma, ennek ellenére napról-napra rácsodálkozom. Ez a művészeti irányzat a környezet formavilágát és kellékeit használja fel, legyen szó növényzetről, kövekről vagy akár térszínformákról. Az 1960-as évek végén indult hódító útjára és igazi varázsuk abban rejlik, hogy fennmaradásuk időtartama épp úgy a természetre van bízva, akár csak létrejöttük. A természet ilyen jellegű szerephez juttatása kivonulást jelenetett a galériákból és a műalkotások szellemi és téri dimenzióját és jól láthatóvá tette az emberek számára. Azáltal, hogy az alkotások kikerültek a természetbe, megszűnt az a féle korlátozás, amely az alkotások méretét meghatározta.

Ezelőtt a művészeti irányzat előtt tisztelgett a kubai-amerikai Jorge Rodríguez-Gerada kortárs művész "WISH" című alkotásával, aki egy monumentális gyermek arcot hozott létre 4 hét munkával. Mintegy 30.000 karóból, 2000 tonna talajból és 2000 tonna homokból és fűből valósította meg a világ legnagyobb land art portréját.

A realisztikus portré a 2013 Ulster Bank Belfast International Festival-ra készült. A mű kitágítja a határokat és élvonalbeli technológiákat használ fel, így az egyik legambíciózusabb land art alkotás a világon. A művész a várossal és lakóival együttműködve keltette életre a portrét, beleértve helyi vállalkozásokat és vállalkozókat is, akik a szakértelmük mellett eszközöket, gépeket, személyzetet és alapanyagokat is biztosítottak a projekthez. Azt hiszem a művészeti jelentősége mellett kiemelt fontossággal bír ennél az alkotásnál, hogy a helyi közösséggel együttműködve hoztak létre valami igazán egyedit. Valami igazán sajátosat. Ami az övék és ezáltal a világé is.

Forrás: designboom.com