A Kontra Klubban február elsején megnyitásra került a hallássérült Puha Andrea Szájkóder- Olvass szájról! címmel létrehozott kiállítása. A kiállított interaktív installációk lehetővé teszik, hogy a látogatók kipróbálják, hogy milyen szájról olvasni. Az egyetemista lány régi álma volt ez a kiállítás. A kiállítás fókuszában a szájról olvasás áll, mint egyetlen eszköz és csatorna, ami összeköt a világgal. Száj nélkül ugyanis nem létezik a kiállító számára a világ. A interaktív elemek mindenki számára kipróbálhatóak, megtudhatjuk, milyen olvasni egy szakállas ember szájáról, hogyan nézünk filmet, milyen nehézségekbe ütközhetünk a hétköznapokban. Olyan élethelyzeteket próbálhatsz ki, melyek számodra nem okoznak problémát, de nekik igen. Olvashatsz szájról többször és többféle helyzetben. Megdöbbenhetsz. Átértékelhetsz. És távozhatsz úgy, hogy egy kicsit megváltozol. A kiállítás után interjú is készül és megismerkedhetünk majd Andrea városi élményeivel, városi környezetekhez való kötődésével, valamint azzal is, hogy siketként hogyan lehet használni a várost.

Milyen szájról olvasni?

Attól függ, hogy kivel beszélek és mikor. Van, amikor könnyű, ha szépen artikulálnak és jók a környezeti feltételek. De van, mikor nagyon nehéz, ha nem artikulálnak, elfordulnak, rossz a fény, szinte mintha egy kemény szellemi munkát végeznék. Fárasztó. Ha el akarnám magyarázni, a szájról olvasás olyan, mintha könyvből olvasnál, csak betűk helyett szájállásokat kell összeolvasnod.

Mitől interaktív ez a kiállítás?

Attól, hogy aki eljön, nem csak nézelődhet, hanem ki is próbálhatja az installációkat. Bele lehet ülni a székbe, fel lehet tenni a fülest, és megnézhetik a Barátok Köztöt olyan vágott formában, ahogyan egy szájról olvasó látja. Ha elfordulnak, nincs hang, ha összetörik a pohár, akkor nem hallani szintén. Ezzel tulajdonképpen nem csak a tévénézés nehézségeit élhetik át, hanem a hétköznapokét is. Hiszen ott is, ha elfordulnak az emberek, és nem látják a szájukat, nem értik, hogy mit beszélnek, mint ahogyan a pohártörést sem hallják. Nem beszélve arról, hogy az információk is hiányosan jutnak el hozzájuk.

Ez a cél? Hogy az emberek átéljék?

Is. És hogy ezáltal megértőbbek és segítőkészebbek legyenek. Legyen elég információjuk erről ahhoz, hogy tudják, hogyan kell viselkedni, ha olyan emberrel találkoznak, aki szájról

olvas. Jobban ki kellene nyitniuk a szájukat az embereknek. A hallóknak azért, hogy olvashassunk róluk. A hallássérülteknek pedig azért, hogy beszéljenek erről és a jogaikról.

Nem beszélnek róla?

Nem igazán. Sokszor inkább hallgatnak, mert szégyellik vagy belefáradnak. Pedig pont hogy el kell magyarázni, hogy hogyan kell hozzánk viszonyulni, mert a hallók sokszor nem tudják, és ezért alakulnak ki félreértések, ami óhatatlanul is diszkriminációt hoz maga után. De ha beszélünk róla, akkor létrejöhet egy kompromisszumra kész kommunikáció, kapcsolat, barátság vagy munka. Ez pedig azért fontos, hogy egyenrangúak lehessünk a hétköznapokban és a különféle színtereken.

Mi az, amit el kellene mondanunk?

Azt, hogy forduljanak felénk, mert szájról olvasunk. Legyenek velünk türelmesek, artikuláljanak picit jobban, hogy ne álljanak a fény elé, mert akkor semmit sem látunk. Hogy nem vagyunk képesek órákig figyelni, mint ahogyan nagy társaságba sem tudunk bekapcsolódni ugyanúgy mint a hallók. És hogy tisztában vagyunk a jogainkkal.

Azaz jobban ki kell állnunk magunkért?

Igen. Ki kell nyitni a szánkat, mert nem várhatjuk mindig, hogy mások álljanak ki értünk. Nem tartunk még ott, hogy könnyen menjen minden, nekünk kell azt mondanunk, hogy tanulni akarunk, és ahhoz erre meg erre van szükségünk, mert törvény adta jogom van hozzá. Vagy hogy dolgozni akarok, és nem teljesítik jól a feltételek biztosítását. Rengeteg hallássérült van, aki diplomát szerzett, de nem tud elhelyezkedni a kommunikációs nehézségei miatt, vagy ha igen, akkor nagy frusztrációt él meg.

Egy régi álom megvalósulását jelenti ez a kiállítás?

Igen. És az a célom, hogy még jobb minőségben, még nagyobb közönség elé vihessem.

Időpont: 2014. február 1.

Helyszín: Trafó - Kortárs Művészetek Háza, Kontra Klub

Cím: 1094 Budapest, Liliom u. 41.

Program

16:00 – 16:10 – Puha Andrea bemutatja a kiállítást

16:10 – 16:20 - Slam poetry – Basch Péter és Bock Balázs

16:20 – 18:00 – kiállítás megtekintése, sajtókommunikáció

Facebook esemény ITT!

Elég sokat lehetett olvasni az utóbbi időkben Pharrell Williams Happy című slágeréről és a videóklippjéről, melynek különlegessége, hogy Los Angelesben játszódik, és 24 órán keresztül tart. A magyar Speedzone Production elkészítette a videóklipp magyar változatát, négy percbe sűrítve, bemutatva, hogyan vigadnak a magyarok. A Budapest belvárosában készült videóban mindenki táncra perdül, legyen szó fűrdőzőkről, BMX-esekről vagy turistákról. Végre láthatjuk, hogy a sok nevezetesség és látnivaló között miként vannak jelen az emberek és milyen bulit tudnak csapni. Egy olyan arcát mutatja be a városnak, amit ritkán látunk - és most nagyon jó látni. Nem elég egyszer megnézni!

Forrás: vs.hu

A magyar zenei élet karizmatikus figurái álltak össze, hogy egy konceptalbumot készítsenek a szerelem-szakítás jegyében – mindez a közismert és kiváló dobos, Szőcs Gergő vezetésével létrehozott Dirty Flow Club. A szerelem és szakítás témakörét körbejáró albumon helyet kapott Ady Endre: Budapest éjszakája című alkotása is - mely elérhető a Soundcloudon.

„Megfigyeltem, hogy szakítás után mindenkivel nagyjából ugyanaz történik. Mint a gyásznak, ennek is vannak stádiumai. Először benne vagy a szerelemben, minden jó, aztán a szakítás után teljesen kiürülsz, majd következik a düh, az önsajnálat, felnagyítódik az anya szerepe, mert ő az egyetlen nő, akit ilyenkor nem gyűlölsz, aztán elönt az önirónia, végül végleg elgyászolod a szerelmet” – vall a koncepcióról Gergő.

A körülbelül két éve készülő lemez megvalósításában túlzás nélkül a magyar underground színe-java vett részt, hiszen az alaptagok - Szőcs Gergő (dob), Kovács Andor (gitár), dj Mango, Zságer-Varga Ákos (zongora), Bodóczy Undos Zoltán (ének) – mellé csatlakozott a három karizmatikus énekesnő, Alba Hyseni, Hodosi Enikő, Sena, a Jazzékiel-alapító Hegyi Áron, a Qualitons-basszusgitáros Hock Ernő, a színész Horváth Illés, Kollár-Klemencz Gergő, a csellista-zeneszerző Márkos Berci, a groove-maszter Sabák Péter, a hangmérnök-producer-gitáros Sándor Dani, a dobos Somló Dani – csupa ego, csupa zseni.

Lemezbemutató február 12-én az A38-on, infók ITT!

A #getdowntuesday egy magyar hiphop kulturális mozgalom, melynek keretein belül fiatal táncosok videókat töltenek fel, miközben fővárosunk bizonyos területein improvizálva mutatják meg tudásukat, és ennek kultúrának fenntartható fejlődésébe vetett hitüket.

2012 őszén ragadt rám az a szokás, hogy reggelente, amikor végigsuhanok a 47-es villamossal a Szabadság hídon, a közepén készítek egy fényképet. Minden reggel izgatottan várom, hogyan ébredezik a Duna és a város. Milyen színekben pompázik, mennyi felhő van fölötte, melyik házra süt rá a napsugár, mennyi hajó cikázik, és hogy egyáltalán milyen újdonságot rejt a főváros reggelente. Egy éve a napi rutinom részévé vált, hogy amikor a hídhoz érek, önkéntelenül nyúlok a telefonomért és onnan kezdődik a napom időszámítása. Lefotózom, mert szép, és mert szeretem. Ilyenkor úgy érzem, hogy összekacsintunk, egymásra mosolygunk és jól indul a nap.