Debrecen városa mindig is nagyon vonzott, talán azért, mert sokat hallottam róla az ismerőseimtől. Virágkarnevál, Roncsbár, Munkácsy, Kálvin tér és még sokáig sorolhatnám. Most először volt lehetőségem két napot ott tölteni és bár az időjárás nem igazán kedvezett a város apró részleteinek felfedezéséhez, mégis állandóan a kezemben volt a fényképezőgép. Ami a leginkább tetszett a városban, az építészeti formák eklektikája és a geometriai formák sokasága, valamint az utcák és terek tisztasága.
A formák sokszínűsége mellett hatalmas élményt adott a Modem-ben található Ország Lili kiállítás. Aki érdeklődik a képzőművészetek iránt, annak mindenképpen érdemes megnéznie 2014. január 14-ig. Munkáiban városi mortívumok és tartalmak is megjelennek többek közt, igazán egyedülálló formában.
"Ország Lili (Ungvár, 1926. augusztus 8. – Budapest, 1978. október 1.) életműve – különös magánmitológiájával – egyedülálló a huszadik századi magyar képzőművészetben. (...) Ország műveihez fontos támpontként szolgálhatnak az irodalmi inspirációk és kapcsolódási pontok, így például Franz Kafka (akinek írásai és levelezése talán a legnagyobb hatással volt a művészre) vagy Pilinszky János, akihez szoros barátság fűzte. (...) A munkáin megjelenő motívumokat külföldi utazásai során megérzésszerűen kereste, a múltban, a történelemben, az ősi kultúrákban. Fontosabb gyűjtőhelyszínei: a prágai zsidó temető, a bulgáriai ikonok, Nápoly, Pompei, Jeruzsálem, India. Az elpusztult ősi városokban, azok megmaradt emlékei közt úgy érezte, valaha járt már ezeken a helyeken – ekkor készült képeit tekinthetjük egyfajta emlékállításnak, a múlt megőrzésének és továbbvitelének is. (...) " (Forrás: Modem)
Szóval helló Debrecen, örülök, hogy megismerhettelek! Íme, néhány életkép a városról.