A Te hogyan látod a saját városod című poszt folytatásaként ma ismét bemutatok nektek szubjektív városképeket. Ha kíváncsiak vagytok, hogy Szekeres Gábor hogyan látja Budapestet, akkor nézzétek meg a képeit! Köszönet Gábornak a káprázatos fényképeiért!

Továbbra is örömmel fogadom a fényképeiteket, a szubjektív városreprezentációtokat a varoskomm@gmail.com címen. Sőt, most hirtelen arra gondoltam, hogy akár bővíthetjük a műfaji kereteket. Küldjetek akár saját verseket, esszéket, zenéket és akármilyen művészeti alkotást, amelyben a városi környezet megjelenik.

A Te hogyan látod a saját városod című posztban arra kértem a kedves Olvasókat, hogy aki fényképezőgéppel a zsebében járkál a város utcáin, küldjön néhány fotót, amin bemutatja az ő saját szubjektív városreprezentációját. Arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan néz ki a városi környezet a városlakók lencséin keresztül. Mikre figyelnek fel, miket látnak meg, hogyan jelenik meg a képeket a város és az emberek együttélése, mit hogyan észlelnek. Továbbra is várom a fényképeket a varoskomm@gmail.com címre, de addig is nézzük meg az első szubjektív városképe(ke)t!

A képet Joós Andrea küldte, így néz ki az ő saját Budapestje! A blogján egy rövid leírást is ad hozzá: "zaj, fény, nappal, homály, szél, fagy, éjszaka, csend, tisztaság, mocsok, kontrasztok... emberek, tárgyak, találkozások, inspiráció, düh, öröm, keserűség, boldogság... erő, gyengédség, kitartás, dinamika, állandóság, megbízhatóság, izgalom, gyönyör, titkok, megnyugvás, kitartás... ha rámosolygok, visszamosolyog. szeretem, na. jó kis város ez. Budapest, hát."

Köszönet Joós Andreának a csodálatos képekért!

Nem elég, hogy hétfő van, még az eső is esik. Vagy inkább hétfő van, de legalább az eső esik?! Én személy szerint nagyon szeretem az esőt. Szeretek esőben vagy eső után sétálni, mert ilyenkor teljesen más arcát mutatja meg a város. Tükröződnek az épületek a pocsolyákban, átugrálják az járókelők a tócsákat, a városi fények dinamizmusáról már nem is beszélve. Annak ellenére, hogy az eső hatására kevesebben mennek ki az utcára, az én szememben mégis egy sokkal nyüzsgőbb városkép él eső esetén. Előkerülnek az esernyők, amik általában színesek, kerülik az emberek a járdán heverő tócsákat és folyamatosan azt figyelik, hogy a mellettük elhaladó busz nehogy lelocsolja őket, és hát maga az eső játéka. Ugrálnak a vízcseppek körülöttünk, amihez mi emberek alkalmazkodunk: mind az öltözékünkben, mind a kiegészítőkben, mind a térhasználatban. Az eső mozgást hoz a város életébe. Szerintem. Számomra.