Kosztolányi Dezső havas írásai 1931-ből! Köszönet érte Réti Mónikának! (via Litera)

A tél virágai – Idillek   

Annak, aki a szobából kilép az utcára, ebbe a fehér világba, első benyomása az, hogy megsiketült.

Semmi nesz se hallik. Még a villamos is mintha gumitalpakon suhanna. Vattás csönd bugyolál be mindent.

Neszfogó, puha, süppeteg szőnyegen járkálunk egy óriás fehér szanatóriumban. Lábujjhegyen lépdelünk, vigyázatosan, hogy föl ne keltsük az alvó természetet. Mint mikor a szanatórium folyosóján az ajtókra táblákat aggatnak ezzel a felszólítással:

- A beteg alszik.

*
Annál jobban visonganak a gyermekek. Ezek, akár a verebek, cserfelnek, szinte izgatja őket a csönd, próbálgatják hangszálaikat, túl akarják kiabálni a halotti némaságot. Egyszerre előkerülnek, s a félig fagyott csúszkán, a járdán, a kocsiúton korcsolyáznak. Minden pesti gyereknek van korcsolyája.

A szobrok – még az ifjú Petőfié is – hirtelen megőszültek. Arany Jánoson fehér hósuba van.

Hógombócok puffognak. Éjjel, hogy átmegyünk egy téren, szinte sort állnak a hóemberek, mint furcsa keleti bálványok, tíz-tizenöt egymás mellett. Mennyi szobrász-tehetség van nálunk. Minthogy nincs carrarai márványunk, hóban remekelnek. Sárgarépából formálnak nekik orrot, széndarabkákból a szemük, seprőt tartanak, mint a királyszobrok a jogart, s elmaradhatatlan orrukon a rózsaszín vagy zöld papírszemüveg is, melyet majd később – olvadáskor –, mikor az egész egy kis pocsétává olvad a márciusi verőfényben, ott lelünk meg a nyirkos földön. Úgy látszik, a mai gyerek a rövidlátást a felnőtt szerves részéül tekinti.


*
Minap, mikor már alig volt hó, mert közben eltakarították, s a megmaradt apró hókupacokat befeketítette a korom meg a füst, egy hölgy haladt végig az utcán sárga hó-szemüveggel. Svájci hóförgetegekbe való ez a pápaszem, a szem kímélésére, a fehér visszfény elhárítására. Itt, a pesti utcán, bizony meglehetősen nevetséges. Nagyzolás hordani.


*
Valaki ezt mondja:

- Minden kifejezés jellemző egy népre. Lélektani vallomás ez. Mi magyarok azt mondjuk: a hó magas. Ezzel szemben az angolok ezt mondják: a hó mély (deep). Vagyis a magyar alulról fölfelé tekint a hóra, az angol viszont fölülről lefelé. Mi ennek a magyarázata? Talán az, hogy az angol mindig felül volt, neki még a hó is biztos talapzat, viszont mi, szegény magyarok, lenn vagyunk, benne vagyunk a hóban...


*
Késő éjszaka, a hóhullásban, hogy az utcai lámpák pisla sugarai alig hatolnak arasznyira, s vaksi, kétes derengés van, az újság kiragasztott szövegét silabizálja egy öreg nénike a hirdetőtáblákon.

Vajon mit olvas? Állást keres? A külpolitika fordulatai igzatják? Vagy a napihírek?

Nem, nem, nem.

A regényfolytatást böngészgeti gyönge szemecskéjével, szinte orrával szántva a szöveget, melyen a hópihék olvadoznak. Nem tágít onnan még éjjel tizenegykor sem, míg nem végez vele, míg meg nem tudja, hogy a hős tényleg szereti, feleségül veszi-e a hősnőt.

Közben a nénikére egyre hull a gyapjas, vastag hó, a bokájáig ér, majd a térdéig. Reggelre talán el is temeti őt...


Pesti Hírlap, 1931. január 11., vasárnap, 9. p.

Világrekordot döntöttek Dániában: egy 47 méter hosszú, ívelt világoszöld padot állítottak ki Vangede-ben, a Dan Trallés téren. A padot Dan Turélls emlékére állították, aki 47 éves korában hunyt el. Az alkotás Párizsi ihletésű, mert Turélls egyik kedvenc városa volt és nagyon sokat járt oda. Ez egy hosszú beszélgetős pad, ahol mindenkinek helye van kortól, nemtől, kultúrától és státusztól függetlenül.

A rehabilitált térnek két meghatározó eleme van: egy 28 betűből álló fém szobor, valamint a 47 méter hosszú pad. Az utcai ülőbútor és a köztéri szobor mellett a természetes környezet is megjelenik, ugyanis a pad mögött fák helyezkednek el és a félkörben a szobor mellett egy hatalmas fa. Ennek köszönhetően akár a legnagyobb hőségben is lehet ott ücsörögni, mert a fák megfelelő árnyékot biztosítanak.

A betűkből álló szoborcsoport célja felhívni a figyelmet arra, hogy ez a költők, írók, előadók és nem utolsósorban a társadalom kifejező eszköze. Magába foglalja a dán kultúrát, irodalmat, valamint a társadalmat.Zárójelben megjegyzendő, hogy némi társadalomkritika is meghúzódik a szobor mögött. A szobor "informális szobor", ülőfelületként is szolgál, valamint az általa vetülő árnyékok izgalmas játékot visznek a tér burkolatába. (via Landezine)

Végre itt a tél és ezt nem csak a hideg miatt érezzük, hanem a hóesés miatt is. Gyönyörű volt ma Budapest, egész nap esett a hó, úgyhogy egy sétával egybekötve elkészítettem az én mai budapesti szubjektív városképeimet. 

Tiéd a város

2012. február 3. (péntek) 18.30
Könyvbemutató és kiállítás-megnyitó

Milyen a város, amelyben élek? Melyek a legfőbb értékei? Hogyan működik? Hogyan tudok eligazodni benne? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kultúrAktív Egyesület gyerekeknek szóló városismertető könyvsorozata, miközben játékos feladatokon keresztül ösztönzi
a gyerekeket saját lakóhelyük felfedezésére. A bemutatón a szerzők beszélnek a könyvek szellemiségéről és a módszerekről, amelyek segítségével nyitottá kívánják tenni a gyerekeket az épített környezet sajátosságai és problémái iránt. A bemutató apropója, hogy Pécs, Sepsiszentgyörgy és Kudimkar után 2012-ben Egerben és Budapesten jelennek meg a sorozat következő kötetei. A könyvek használatához kötetlen beszélgetés keretében kívánnak impulzusokat adni és kapni a szerzők.

A könyvbemutatót a kötetek grafikusainak (Sirály Dóri, Orsós Erzsébet és Kozma Bernadett) illusztrációiból válogatott kiállítás kíséri, a könyvek vizuális kialakítását a rendezvény során a művészek mutatják be. A bemutatón a kötetek és a kiállított illusztrációk megvásárolhatóak.

A kiállítás 2012. február 18-ig látogatható (hétfőtől péntekig: 10:00–20:00; szombaton: 10:00–15:00)
2012. február 4. (szombat) 11.00 Modellépítő workshop gyerekeknek

Két Egér Könyvesbolt
1092 Budapest, Ráday u. 20.