A grafikusként dolgozó, Brooklyn-i Ben Wiseman munkájával már számos helyen lehetett találkozni, hiszen dolgozott már együtt a The Washington Post-al, a The Guardian-nal és a Newsweek-el is. Bár én most ismertem meg alkotásait, egyből lenyűgöztek: a minimál stílus, a színek és a témák igencsak magával ragadóak. Aktualitásuk és az éles szemszög mélyen körbejárja az adott témákat és kritikai szemmel nézi az amerikai társadalmat, sőt mi több a világ városait is. A hétköznapi témákat és mindennapjainkat felölelő munkásságban olyan fajta közvetlenség és személyesség jelenik meg, ami minden ember fantáziáját megmozgatja. Budapestet vajon hogyan ábrázolná?

Én most elsősorban a város tematikájú képeit gyűjtöttem össze, de érdemes megnézni a többi alkotását is a honlapján.

Forrás: http://my-morning-coffee.tumblr.com/

A „TűzfalRehab az Erzsébetvárosban 2013“ nagy ívű projekt harmadik alkotása látott ma napvilágot. A Neopaint Works csapata ezúttal az Akácfa utcában alkotott, a budapesti szabómesterek tiszteletére. A 2013-as évben még 5 köztéri falfestmény kerül átadásra. Én már kifejezetten izgatottan várom, hogy milyen festmények fogják még díszíteni a budapesti utcák falait.

A „TűzfalRehab az Erzsébetvárosban 2013“ programról

Erzsébetvárost, mint Budapest valamennyi kerületét, számtalan elhanyagolt falfelület szürkíti. Ezek nagy százaléka bizonyos dekorációs eszközök bevetésével könnyűszerrel felújítható és színesebbé tehető. A VII. kerület belvárosi része (Nagykörúton belüli terület) az utóbbi időben nemcsak a romkocsma-kultúra epicentrumaként, hanem a budapesti urban szcéna kibontakozásának helyszíneként ivódik bele a köztudatba – amely mind helyi, mint turisztikai szempontból igen nagy jelentősséggel bír. Erzsébetváros egy ilyen nagy ívű projektmegvalósításának tökéletes helyszíne, tűzfalainak és köztéri falfelületeinek kreatív újjáértelmezése nemcsak a többi kerület, de számos magyar város számára is követendő példával szolgálhat. A köztéri falfestések nemcsak vizuális értékekkel bírnak, hanem szervesen kihatnak környezetükre is – élhetőbbé és élvezhetőbbé teszik a kerület bizonyos pontjait, miközben pozitívan hatnak a kerületben lakók és az arra járók kedélyállapotára is.

A „TűzfalRehab az Erzsébetvárosban 2013” program keretein belül nyolc tűzfal kap új külsőt a kerület belvárosi részén.

A tavasztól-őszig tartó felújítási és dekorációs ötlettel a Neopaint Works kreatív csoport kereste meg az Erzsébetvárosi Önkormányzatot. A kerület nyitott volt a programra, hiszen a három évvel korábban, szintén a Neopaint Works által megvalósított, Király utca és Kazinczy utca sarkán található játszótérre készült óriási festmény minden vártnál több pozitív visszajelzéset hozott.

A „TűzfalRehab az Erzsébetvárosban 2013“ program állomásai

(1) Klauzál tér (Dob utca-Csányi utca sarok). 

(2) Király utca

(3–8) „A TűzfalRehab az Erzsébetvárosban 2013” program további állomásai a Rumbach Sebestyén, az Akácfa, a Kertész, a Kis Diófa és a Dob utcában lesznek.

Egyre inkább hódít a nagyvilágban az a szokás, hogy a jól megszokott zebrák helyét színes, művészeti alkotások veszik át. A gyalogátkelőhely, mint médium funkcionál, ami egy újabb felületet nyújt arra, hogy be lehessen avatkozni a városi terekbe. A megszokott napi rutinba egy kis újdonságot, meglepetést hoz, mindemellett pedig figyelemfelkeltő hatása miatt nagyon hasznos is. Nézzük, melyek a világ legszínesebb zebrái:

Forrás: popupcity.net

Forrás: laist.com

Forrás: tristanimhummel.com

Forrás: .insidevancouver.ca

Forrás: now.msn.com

Kisebb pihenő után ismét folytatódik a BudapestBlog(ger) interjú sorozat, amely célja, hogy bemutassa azokat a blogokat, amik fókuszában Budapest áll. A sorozat harmadik interjúját a Lásd Budapest bloggal készítettem el. Vero blogjában különösen szeretem azt a vizuális élményt, amelyben napról-napra olyan oldalát láttatja Budapestnek, amely képesség keveseknek adatott meg.

Juhász Judit: Hogyan mutatnád be a blogodat? 

Lásd Budapestet blog: Régóta szeretem és járom nyitott szemmel a várost, ezért elhatároztam, hogy a közeli ismerőseim, barátaim számára megmutatom Budapestet úgy, ahogy a hétköznapokban nem feltétlenül látja az ember. Ennek legjobb lehetőségét egy személyes levél formájában valósítottam meg, melyben heti rendszerességgel adok ízelítőt a város értékeiről. Így született meg a „hírlevél”. Miután egyre többen és szélesebb körben is jelezték, – már nem csak ismerősök – hogy szeretnének ők is részesülni ebben, és érdeklődnek korábbi levelek után is, célszerűnek láttam blog formájában visszaolvashatóvá tenni ezeket. Így választottam beszédes névként a blog címét is: Ne csak nézd, Lásd Budapestet!  Majd ezt követte a Facebook oldal is. 

J.J.: Mik a kedvenc témáid, mikről írsz szívesen?

Lásd Budapestet blog: Elsősorban épületekről írok. Lakóházak, kávéházak, cukrászdák, templomok, iskolák, fürdők, stb. Persze a változatosság kedvéért, néha szobrokról, terekről és bármi olyan épített szépségről vagy érdekességről, ami valamiért hatással van rám.

J.J.: Van meghatározó poszt élményed akár egy témával, akár egy izgalmas helyszínnel kapcsolatban?

Lásd Budapestet blog: Mindig az utolsó poszt élménye a legmeghatározóbb. Akkor tudok ugyanis szívvel-lélekkel írni egy témáról, ha meg tud hatni. Amikor sikerül bejutnom egy épületbe, kell egy kis idő ahhoz, hogy feloldódjak, és ne csak az épület felé, hanem akár a lakók felé is nyitottá váljak. Ez tényleg olyan, mint egy vasárnap délutáni vendégség. Az elején angolos beszélgetéssel indul. Diszkréten és óvatos tekintettel nézelődöm, aztán ahogy jobban összebarátkozom a házzal egyre bátrabban és otthonosabban mozgok benne. Ha sikerül olyan lakóval találkoznom, aki szívesen is mesél a ház történetéről, az – mondhatni – már hab a vasárnapi tortán! :)

J.J.: Miért van fontos szerepe az urbanisztikának az életedben? 

Lásd Budapestet blog: Erről éppen a 2012-es év zárásaként írtam egy „Személyes levelet Budapestnek”, melyben olvasható az a folyamat, hogy miként mélyült el a kapcsolatom a fővárossal. Gyerekkorom óta teremtek rendszeresen alkalmat arra, hogy egyedül járjam a várost, sétálgassak. Kezdetben a turisztikai útvonalakat jártam be és itt osztottam meg gondolatban a várossal örömöm és bánatom. Azt hiszem, így lettünk mi jóban. :)

J.J.: Ha lehetne három kívánságod, mit változtatnál meg Budapesten?

Lásd Budapestet blog: Ilyenen nem gondolkodtam még. Azt hiszem, el tudom fogadni úgy, ahogy van. Lehet, hogy a régi metró darabokra hullik alattunk és a Rákóczi út egy szmogos sztráda, és biztos kéne még 3 híd legalább, és több liget és zöld, díszes körúti kirakatok, több szemetes, kifestett, rendbe hozott bérházak, kevesebb pláza stb. A hiányra, a hátrányra vagy lemaradásra bizonyára nincs szemem és egyáltalán nincsenek világmegváltó terveim. Ha lenne, akkor nem Budapestet változtatnám meg, hanem az emberek fejét emelném fel.

J.J.: Melyik a kedvenc városrészed, utcád, tered Budapesten? 

Lásd Budapestet blog: Azokat a városrészeket élvezem és szeretem leginkább, ahol hosszabb időt töltöttem, mert pl. ott laktam, lakom, vagy ott dolgoztam. A Palotanegyedet azért, mert jól feldolgozott az épületeinek története és így jobban bele tudom élni magam a múltjába, és ez otthonossá teszi. A II. kerületet azért, mert annak ellenére, hogy ott nőttem fel, tele van fehér foltokkal és rejtélyes, eldugott villákkal, Wekerlét pedig azért, mert távolabb esik a várostól, és a virágos kis kertekkel és fasorokkal a béke szigete.

J.J.: Egy külföldinek mit mutatnál meg Budapesten?

Lásd Budapestet blog: Hm, jó kérdés. Elvinném minden kerületbe, leültetném ott a legautentikusabb vendéglátóipari egységbe, megkérdezném, mi a benyomása az ott megfordult helyi emberekről, vajon milyen épületek között élhetik hétköznapjaikat, ünnepeiket, milyen körülmények között dolgoznak? – ezeket a helyszíneket járnánk be (rozzant panelektől az üvegirodákig). Ez a jelen. Aztán nyilván felkutatnánk ugyanennek a kerületnek a múltját, és itt is bejárnánk a feltett kérdésre adott válaszok helyszíneit. Szerintem, inkább kultúrantropológia szempontok alapján barangolnánk…

De attól tartok ide most olyan válasz dukál; hogy a Libegőt, a Rózsadomb 100 éves villáit, 
Óbuda zegzugos utcáit, a kőbányai pincerendszert, a Kopaszi gátat, az Óbudai tisztviselőtelepet, a Gellért Fürdő forrását a kereszteződés alatt, és persze megnéznénk azokat a málló épületeket belülről is, amik a belváros mellékutcáiban vannak.

J.J.: Vannak olyan városok, városi pontok, ahova rendszeresen visszajársz?

Lásd Budapestet blog: A II. kerület Nyék-Kurucles környéke. Ott nőttem fel, és mivel a kerületnek sajnos nincs helytörténeti gyűjteménye, egyre erősebben él bennem a vágy és igény, hogy az épített értékeit még inkább megismerjem, és felkutassam a történetüket. Szívesen beszélgetnék helyiekkel, idősebbekkel, hogy elmeséljék a környékhez fűződő élményeiket.

J.J.: Milyen blogokat olvasol szívesen?

Lásd Budapestet blog: A Városképpen volt az első blog, amit régen olvasgattam. Szeretem a Kép-tér blogot és a Szerelmem Budapest-et, mert az ő írásaikban is ugyanazt a belső lelkesedést érzem, ami bennem is megvan. Az Utcakép és a Juci világa blog frappáns szövegei könnyedek és a képeiket pedig azért szeretem, mert kellemes vizuális élményt adnak. S persze olvasok olyanokat is, amiknek napi aktualitásuk van, mint pl. az Urbanistának.

J.J.: Küldj egy kedvenc képet Budapestről, kérlek és írj róla néhány mondatot, hogy miért tetszik az a kép, mit szeretsz benne.

Lásd Budapestet blog: A II. kerületben, az egykori Budai Polgári Lövész Egyesület épületéről készült a kép. Az 1800-as évek végére visszanyúló történet a blogon is olvasható. A mára borostyánnal ölelt lőtér állapota szépen visszaadja az idő múlását, s ezzel együtt az elmélyült vonzalmam is az épületek iránt. Ezekben a téglákban számomra a lepergett évek sora nem csak, mint objektív tényező jelenik meg, hanem személyes kötődés kapcsán (bár rövid ideig, de tagja voltam az egyesületnek) a kamaszkor éveit és élményeit is jelentik. Itt ölt formát a múlt jelenné és a jelen múlttá válása.

A jövőt pedig mindenki tegye olyanná, amilyennek álmodja! :)

Megrendezésre került az első Várospiknik, amire csak annyit tudok mondani: klassz volt. Klassz volt, hogy ennyien eljöttetek, klassz volt, hogy ennyire nyitottak voltatok, klassz volt, hogy ennyire érdeklődőek voltatok, és klassz a lelkesedésetek a városi környezet iránt.

Az egész onnan indult, hogy felkértek, hogy a Sziget Fesztivál Budapest Standjánál tartsak egy előadást Városkommunikáció témában. Az elkészített prezentációmat megmutattam egy számomra nagyon fontos embernek, aki napról-napra segít és támogat abban, amit szeretek és aki a tanulmányaim és szakmai fejlődésem legmeghatározóbb személye. Az elkészítettet anyagom átbeszélése során merült fel bennem, hogy nagyon jó dolog, hogy sok olyan szakmai fórum van, ami az urbanisztikával és a városi élettel foglalkozik, de nem igazán van olyan ami interaktív és a tényleges párbeszédre ad lehetőséget.  Innen adódott nekem az ötlet, hogy szervezek egy pikniket, ahol tényleg MI, városi emberek vagyunk a főszereplők, ahol mi alakítjuk a programot, ahol mi vagyunk a központban. A Szigetes előadást végül technikai okokra hivatkozva lemondta a Fesztiválközpont, de legalább lett belőle egy új ötlet.

Szóval egy piknik, ahol a városi környezetben nyílik lehetőség beszélgetni a városról. Aktuális városfejlesztési projektekről, köztéri művészetekről, a város és a művészetek viszonyáról, élményekről, miközben kockás plédeken ücsörgünk, házi limonádét szürcsölünk és házi süteményeket majszolunk. Nincsenek előadók, nincsenek keretek, csak mi vagyunk, városlakók, akik megosztják egymással gondolataikat, tapasztalataikat, érzéseiket és élményeiket. Kerekasztal beszélgetés, aminek MI vagyunk a főszereplői.

Az első Várospiknik témája az urban poetry volt. Nemrégen indult el a blogon az urban poetry sorozat, ahol olyan irodalmi alkotásokat mutatok be, melyekben valamilyen formában megjelenik a városi környezet. Mivel ez pozitív fogadtatásnak örvendt, úgy gondoltam, hogy erre a tematikára épüljön az első találkozó.

Nagyon készültem a piknikre, vásároltam színes papírpoharakat, festettem Várospiknikes zászlót, lufit fújtam, Anyukám segítségével sütiket sütöttem és megkerestem a számomra legtutibb városos verset. Izgalmakkal indultam neki az eseménynek. Bár az esemény falán a Facebookon sokan jelezték részvételüket a pikniken - aminek nagyon örültem - nem tudtam, hogy hány résztvevőre számíthatok. Öt óra körül odaértem a Margitszigeti szökőkút mellé, leterítettem a plédemet és elkezdtem kipakolászni. Piknikes zászlókat tűzni a fűbe és lufikat fújni, hogy tudják az emberek hova kell jönniük. Hatkor elkezdett zenélni a szökőkút, ekkor tudtam, hogy "ütött az óra" és lassan érkeznek a vendégek. 

Szép lassan el is kezdett gyülekezni a csapat, eleinte főként ismerősök, aztán olyan emberek is, akiknek a neve ismerős volt a blog facebook oldaláról. Eleinte, főként a www.irodalmijelen.hu oldal kedves újságírójának köszönhetően a Városkommunikáció blog kialakulása, háttere, céljai és pontos területmeghatározása állt. Nagyon élveztem, amikor mindenki mesélt arról, hogy honnan érkezett, mivel foglalkozik és milyen szerepe van az életében a városi környezetnek. Beszélgettünk arról, hogy mennyire aktívak itthon a civil kezdeményezések, milyen hatással vannak a város életére, hogyan működnek a civil közösségek, hogyan működik Budapest, mint kutyás város, mennyire lehet kutyával élni Budapesten, hogy hogyan lehet a városfejlesztésről politikai felhang nélkül beszélni, valamint, hogy éppen ki milyen projekten dolgozik és hol lehetnek a kapcsolódási pontok egymás között. Mivel mindenki nagyon érdeklődő volt egymás iránt, ezért csak a piknik vége felé lyukadtunk ki a verseknél. Akik hoztak városi vonatkozású irodalmi alkotást, azok felolvasták és beszélgettünk arról, hogy miért azt választották, miért kötődnek hozzá.

Amikor kilenc órakor ismét felcsendült a szökőkút zenéje, elkezdtünk pakolászni, hiszen eléggé lehűlt a levegő. Útravalónak mindenki megkapta tőlem Závada Pétertől a Pesti sampon című versét. 

Örültem annak, hogy eljöttetek, örültem annak, hogy jól éreztétek magatokat és örültem annak, hogy azt mondtátok többen is: "Legyen még Várospiknik mindenképp!"

További beszámoló a Várospiknikről az Irodalmi jelen oldalán olvasható.