Az árvízi izgalom után, a nagy nyári pörgésben közös lelassulásra hívnak minket a Slow Budapest mozgalom tagjai. Kihasználva a nyári jókedvet és nyitottságot június 14. és 21. között Slow Hetet szerveznek, hogy mindenki megismerje a tudatos visszalassulás mikéntjét. Az apropó a nemzetközi slow nap, amit számos országban több éve ünnepelnek és most elérkezett az idő Magyarország számára is. A Slow Hét során mindennap részt vehetünk egy-egy kihíváson és megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor a kevesebb tényleg több.

Azt hiszem számomra a mai program a legizgalmasabb, mely az olvasást helyezi előtérbe:

"Ma mindenki olvasni fog a metrón, ne lepődjetek meg! Reggel, a metrócsúcsban sok-sok könyvet fogunk kiosztani sok-sok utazónak a Kálvin téri metrómegállónál, felül, a Nemzeti Múzeum sarkánál 7.30-8.30 között. Gyertek, ha jó könyvekre vágytok!

Helyszín: Kálvin téri metrómegálló, felül, a Nemzeti múzeum sarkánál
Időpont: 7:30-8:30"

A modern világ az élet szinte minden területén a felgyorsulást helyezi előtérbe, hangsúlyozva, hogy a gyors egyenlő a sikerrel. Napi tizennégy órát dolgozunk, a hétvégén pedig megpróbálunk bepótolni mindent, ami a másik öt napon kimaradt. A gyerekünket a legversenyképesebb óvodákba, iskolákba járatjuk, mindennapra beütemezünk neki különórákat, hogy később jól vegye az akadályokat. Az egyetemen a lehető legtöbb tantárgyat felvesszük, egyszerre három idegen nyelvet tanulunk, és minél hamarabb elkezdünk az iskola mellett dolgozni, mert aki lemarad, kimarad…

A lelassulás nem belassulás

„Tudjuk, hogy a felgyorsulás sok helyzetben hasznos, de hisszük, hogy nem mindig szükséges” – állítja Krajcsó Nelli, a Slow Budapest alapítója, aki huszonévesen – miután túl volt már minden lehetséges stresszbetegségen – tavaly tavasszal döntötte el, hogy változtatni fog életmódján. A személyes lelassulásból született meg azután a nemzetközi slow mozgalomhoz kapcsolódva a Slow Budapest, amelynek célja, hogy a lassú életvitelt széles körben népszerűsítse. „Nagyon sokan szenvednek a túlhajszoltságtól, és ez már nem csak negyven év fölött jellemző. Egyre több huszonéves is panaszkodik arra, hogy kiüresedett az élete és nincs felette kontrollja. Mi abban hiszünk, hogy a tartalmas élethez nem a rohanás vezet el, épp ellenkezőleg: csináljunk kevesebb dolgot, de jobban odafigyelve. A lelassulás tehát nem belassulás.”

 Minden napra egy kihívás

A Slow Budapest mindenkit arra biztat, hogy önmagából kiindulva találjon rá a saját tempójának megfelelő, örömöt adó lelassulásra, és szeretne egy fővárosi slow közösséget is kialakítani a saját programjain keresztül. A tavalyi Design Hét keretein belül szerveztek egy slow pikniket, januárban egy közös főzést az idénynek megfelelő, helyi alapanyagokból, tavasszal egy figyelemfelkeltő kampányt az Unplug Day alkalmából, most pedig a Slow Hetet.

A Slow Budapest a nemzetközi slow napot (június 21.) megelőző héten mindennap meghirdet egy slow kihívást a Facebook oldalán, zárásként pedig egy laza beszélgetést szervez az Iskolában, ahol mindenki megoszthatja a másikkal a tapasztalatait. Az eseményhez csatlakoznak a lassúbb Budapestért tevékenykedő közösség jól ismert szereplői is, a CycleChic, a Messzelátó Egyesület, az Underguide, a Jagalati Jóga, az Utazó Olvasó, Fűszeres Eszter és Lila Füge.

A slow mozgalomról

A slow filozófia alapja a tudatosság, a nyitottság, az őszinteség, a közösség. A mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból, amikor egy olasz gasztroblogger, Carlo Petrini tiltakozott egy McDonald’s megnyitása ellen a római Spanyol Lépcsőnél. Ekkor még csupán az étkezés, a slow food volt a mozgalom fókuszában, innen ered az elnevezés is: egy mozgalom, ami a fast (food) ellen lép fel. 3 évvel később, 1989-ben megszületett Párizsban a slow food alapdokumentum, ami a gyorséttermekkel és a műanyag ételekkel szemben az ízek és az étkezés élvezetét, a helyi termelők támogatását hirdette.

Azóta a világ több országában, Norvégiában, az USA-ban, Németországban, még a túlgyorsult Japánban is közösségbe szerveződtek ennek a filozófiának a követői, és olyan területek is bekapcsolódtak a slowba, mint az utazás, a gyereknevelés, az olvasás, a médiafogyasztás, a mozi vagy a design. A slow design a felelős, emberközpontú tervezésről és a fenntarthatóságról, a lokális alapanyagok és szakértelem felfedezéséről, az anyagok újrafelhasználásáról, a do-it-yourself tevékenység népszerűsítéséről szól. 1999 óta találunk már lassú városokat is, olaszul Cittaslow-kat, amelyek olyan 50 000 lakos alatti települések, ahol a várostervezés az embert helyezi a középpontba, minél több park, zöld terület és biciklis utak kialakításával. A mozgalom célja, hogy a városi lét tempóját emberléptékűre lassítsa, hogy a városlakók jobban megismerhessék a közvetlen környezetüket és a helyi értékeket, ezáltal maguknak érzzék a városukat és vigyáznak rá.  Itthon Hódmezővásárhely lett az első lassú város 2010-ben. A lassú mozgalom kapcsán a legtöbb beszélgetésre okot adó terület a munkavégzés, a munkahelyi lét. Egy lassú munkahely emberközpontúan és hosszú távra tervez, biztosítja az időt az ötletek kidolgozására és a termékek kifejlesztésére, a magabiztos döntések meghozatalára. Eredményorientált, de a folyamatok az emberi természetet figyelembe véve vannak kialakítva: rugalmas az időbeosztás, és a meetingek csak a legszükségesebb esetekben, és a lehető legrövidebb ideig tartanak. Egy lassú munkahelyen a munkavállaló személyes és szakmai céljai egyensúlyban vannak, az elsődleges elvárás a kreativitás, amit a vállalat egy nyugodt, inspiráló, kiegyensúlyozott, lassú környezet kialakításával segít.