Az első interjúalanyom Mészáros K. Ágnes fiatal fotóművész. Ági képeivel az interneten találkoztam először aztán a későbbiekben volt szerencsém belenézni abba, hogyan is készülnek a fotói. Ági képeiben azt szerettem meg, hogy mindig nagyon mély tartalmakat jelenít meg és meglehetősen elgondolkoztató témákat vet fel.

Juhász Judit: Mióta foglalkozol fotózással?

Mészáros K. Ágnes: Már egészen pici korom óta imádtam fotózni. A családunknak volt egy régi filmes gépe, és mindig én szerettem megnyomni a gombot rajta, amikor fotózni kellett. Az első "komponált" képem is egy filmes géppel készült, 8 éves lehettem, és az járt a fejemben, hogy amikor előhívatjuk a képet, biztosan meg fognak dicsérni, hogy milyen jó képet készítettem. Nos, ez nem így lett. Aztán 2010 végén kaptam szüleimtől egy kis kompakt gépet, amivel egyre többet kattintgattam. Egyre jobban megszerettem, fotós könyveket bújtam, állandóan ezen járt az agyam, és eldöntöttem, hogy fotózással szeretnék foglalkozni, komolyabban, egy életre szólóan. 2011 májusában megvettem az első tükrös gépem, ami komoly újításnak számított, sokat kellett küszködni, mire megtanultam kezelni, de végül sikerrel jártam. Azóta minden szabad percem képek készítésével, és szerkesztésével töltöm.

J.J: Mit jelent számodra a fotózás?

M.K.Á: A fotózás számomra olyan, mint a szerelem. Amikor csinálhatom, mérhetetlenül boldognak érzem magam, viszont amikor nincs rá időm, veszettül hiányzik. Ha tehetném, minden percet géppel a kezemben töltenék, és lefényképeznék mindent magam körül, ez viszont  persze nem lehetséges. A gépem az én másik felem. Nem megyek sehova nélküle!

J.J: Mik a kedvenc témáid, miket szeretsz fotózni?

M.K.Á: Kedvenc témaként az ember ábrázolást említeném. Nem rég kezdtem vele foglalkozni, de rögtön kedvenccé vált. Érzek benne kihívást, minden modellből ki kell hozni a legjobbat, és meg kell találni a legérdekesebb oldalát. Ez még az elején nehéz, de a későbbiekben biztosan könnyebben fog már menni.
Imádom az abszurd témákat is, szeretem az embereket körülvevő világot úgy bemutatni, ahogy én látom, a magam kicsit "beteges" stílusával.

J.J: Van meghatározó fotós élményed?

M.K.Á: Nehéz kérdés, mivel számomra minden fotózás egy élmény. Mindig tanulok valamit, imádok új embereket megismerni, és új helyeket felfedezni. A legszebb fotós élményeim Budapesthez köthetőek, mégis a legnagyobb dolog, amit a fotózásnak köszönhetek, azok a barátaim, akiket ezáltal ismertem meg.
Az első project jellegű sorozatom ("Halott álmok") is Budapesthez kötődik. Régóta figyelem a kirakatokban álló üres tekintetű próbababákat, nagyon megfogott a világuk, ami csak egy üveggel van elválasztva a "valóságtól", mégis annyira sokatmondó, és lélekkel teli, hogy nem tudok elmenni mellettük. Érdekes, az ember mintájára készítik őket, nem élnek, nem mozognak, mégis ha jobban megnézed őket, szorongás fog el, és úgy érzed, nekik is lelkük van. Nos, ezt a világot próbálom bemutatni, és átadni másoknak is a gépem, és a fényképeim segítségével.

J.J: Hogyan viszonyulsz a városokhoz? Mit jelent számodra a városi lét?

M.K.Á: Mivel egy kis városban születtem, a nagyvárosi életet csak nemrég tapasztaltam meg, viszont bátran kijelenthetem, hogy magával ragadott teljesen. Imádom a városok zaját, az emberek morajlását, a pörgést, az épületeket, azt, hogy senki nem áll meg egy pillanatra sem, nem kell minden emberre odafigyelned, mégis mindenkivel egy pillanatra kontaktusba kerülsz. Egy pillantás, egy mosoly, és már mehet is minden tovább.
Szerintem egy várost a benne élő emberek határoznak meg. Amikor elmész egy idegen helyre, a hangulat az, ami oda láncol, vagy eltaszít rögtön.
Városban létezni nehéz feladat. Ha hagyod, hogy a monoton élet magába szippantson, akkor elveszel, és felemészti a lelked, minden "felég" körülötted, és csak egy bábú leszel a sok közül. Viszont ha meg tudsz állni, és észre tudod venni az apró kis dolgokat, melyek mellett mások csak elsétálnak, akkor megtanulod élvezni a dolgot, a lelked táplálkozni tud a városi létből, és szárnyalsz.

J.J: Melyik a kedvenc városod? Miért játszik kiemelt szerepet az életedben? Mik a kedvenc helyeid ott?

M.K.Á: Budapest... A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom szeretni ezt a várost. Amikor először jártam ott, a hangulata rögtön magával ragadott. Félre álltam a tömegből, és csak néztem az embereket. Eszméletlen érzés volt, azonnal beleszerettem a városba. Az első alkalom után minden pénzem vonatjegyekre költöttem, és amikor csak tehettem, utaztam fel Pestre.
Hogy miért? Még jómagam sem tudom, először csak a hangulat, mára pedig a barátok, és az élmények is ide kötnek. Szeretem ezt a várost, minden mocskosságával együtt. Láttam a szépet, a jót, és csak azt tudom mondani, nekem ez kell!
Otthon érzem itt magam, és akár hányszor befut a vonatom a Nyugati pályaudvarra, valamiféle megnyugvás járja át a lelkem. Kedvenc helyként is a pályaudvart említeném, rengeteg élmény, és érzés köt ide. Órákig tudok itt üldögélni a padokon, és lesni a történéseket, figyelni az embereket, egy kicsit belelátni a lelkükbe, találgatni, vajon merre tartanak, és kifigyelni az izgatottságukat, amikor leszállnak a vonatról, és az ő szívüket is átjárja a Pesti légkör.

J.J: Van más város, amit nagyon szeretsz?

M.K.Á: Egy másik abszolút kedvenc város, Frankfurt. Összesen négyszer voltam itt életemben, viszont minden itt töltött percet fel tudok idézni, mintha most is ott állnék. Imádtam a város rendezettségét, az épületeket, és azt, hogy láttam az embereken, élvezik, és meg is becsülik a hely szépségeit. Igényes város, tele szívvel, és lélekkel. Én egyszerűen imádom.

J.J: Vannak olyan helyek városok, városi pontok, ahova rendszeresen visszajársz fotózni?

M.K.Á: Szülővárosomban, Zentán, egy erdős rész az, ahova rendszeresen visszajárok. A barátnőmmel fedeztük fel teljesen véletlenül, és azóta vissza húz a szívem mindig.
Budapesten ami rendszeres, az az "Idegeneknek belépni tilos" tábla figyelmen kívül hagyása de erről majd talán máskor mesélek), valamint a Váci utca környéke. Itt vadászom a próbababákat is az új sorozatomhoz. Hatalmas turista csapda ez a környék, sokat lehet tanulni az emberek viselkedéséből, ha kellőképp odafigyel az ember.

J.J: Min dolgozol jelenleg? Mik a jövőbeni terveid?

M.K.Á: Jelenleg szülővárosomban dolgozok egy kis házi stúdión, bár a hideg tél kicsit megnehezíti a dolgom. Ki szeretném magam próbálni négy fal között is, nem amolyan "divatos" stúdió képek kíséretében, hanem valami egyéni látásmóddal, ami nem feltétlenül az emberek "legszebb oldalára" összpontosít.
Szeretnék fejlődni street fotózás terén is, amiben második otthonom, Budapest fog a segítségemre lenni. Legalábbis reményeim szerint. :)

Mészáros K. Ágnes többi fotóját megtekinthetitek a facebook oldalán.