Földalatti közlekedés Kazahsztánban - szállj fel a metróra!

Többször írtam már róla, hogy engem lenyűgöz a metrók világa. Talán azért, mert egy olyan helyszín, ahol nap mint nap megfordulunk, ennek ellenére nem tulajdonítunk neki jelentőséget. Nem is igazán helyként gondolunk rá, hanem egy szükséges helyszínként, ami a közlekedésünket segíti. Az aluljárókban mindig mozgolódás van, mindenki siet, hogy elérje a metrót, gyakran nem is figyelünk a másikra, csak az a célunk, hogy ne kelljen percekig ácsorognunk egy helyben, amíg megérkezik a következő szerelvény. Viszont amikor a peronon várakozik az ember, akkor hirtelen minden lelassul, kicsit olyan, mintha megállna az idő a föld alatt. Megállunk, várakozunk, egymás figyeljük, sőt időnk van egy újságot vagy egy könyvet is elővenni és lapozgatni, Aztán amikor megérkezik az új szerelvény, a hanghatás a fények és a sebesség ismét visszazökkenti az embert a hétköznapi rohanásba. Mivel ez a kettősség gyakran jelen van az emberek életében, ezért fontosnak tartom, hogy a hazai példák mellett azt is lássuk, külföldön hogyan tekintenek a föld alatti közlekedésre. 

Most felmerült bennem az a kérdés, hogy miért nem tekintünk úgy a föld alatti közlekedésre, mint az utcai közlekedésre? Miért nincsenek ülőbútorok (azt a néhány padot leszámítva), növények, művészeti alkotások a falakon, stb? Miért kezeljük teljesen "idegen térként" az aluljárólat és metróperonokat? Vajon a négyes metrónál már odafigyelnek majd arra, hogy ne csak funkcionálisan működjön, hanem egy olyan helyszín legyen, amely figyelembe veszi, hogy emberek használják? 

 

 

Címkék: metró