Sorozatunk negyedik blokkjában az edukációs terek közvetlen környezetükkel kialakított viszonyát vizsgáljuk. Ezek a 'közvetlen környezetek' leginkább az épületeket körülvevő zöld, parkosított részt jelentik. Ezért választottunk ki két olyan iskolát, amelynek közvetlen környezetében egy park, zöld terület, fák, bokrok, tehát természeti környezet található. Hogy mennyire természetes ez a környezet, annak megítélése személyenként változhat. (A természetes környezet szókapcsolat ellenpontja jelen esetben az épített környezet). Ahogy már korábban említettük, a zöld területek azért fontosak, mert a restauráció (tehát a figyelemhelyreállítás)  egyik helyszíne.

A vágy, hogy olyan tereket tudjunk létrehozni, ahol mind fizikai, mind mentális harmónia meg tud valósulni, fő irányelv volt a Water Hall Primary School (Anglia) építésénél is. Ennek érdekében a tervezés során az új épület kialakítása egy meghatározó központi udvar köré szerveződött már a tervekben is. Az épületegyüttes fő vonala – a régi kolostorok kerengőihez hasonlóan – körbeveszi a középen elhelyezett udvart és az üvegfelületeknek köszönhetően folyamatosan változó látvány tárul az iskola tanulóinak szeme elé. A különböző típusú terek mindegyike egyedi fizikai megjelenésű, így széles vizuális változatosság van jelen az iskola egész területén. A képeken is látszik, hogy az épületegyüttes nem túl magas, nem blokkszerűek, a belső és külső terek egyaránt jól átláthatóak, tágasak és szellősek. Az épület tervezésénél külön figyelmet szenteltek a természettel való összhangra, ami a minél több napfény beengedésében, a kilátásban és a természetes anyagokban, például fából készült gerendákban öltött testet.

A mai második példánk a suresnessi Open Air School (Franciaország) nagyon sok szempontból kilóg az eddig bemutatott edukációs környezetek közül. Egyrészt nem szerepelt a Tanító Tér konferencián elhangzott Giorgio Ponti előadásban, másrészt pedig nem egy modern komplexumról van szó. Ezen felül nem egészséges gyermekek számára alakították ki – mint az eddig bemutatott iskolák mindegyikét –, hanem direkt olyan tanulók számára, akik tuberkolózisban szenvednek. Emiatt volt fontos szempont már a tervezés fázisában a körülvevő környezettel való közvetlen kapcsolat hangsúlyozása. A gyermekek aktív fizikai megmozgatása elősegíti a gyógyulásukat és meggyorsítja a rehabilitáció időtartamát.

A képeken látszik, hogy az épület jelenlegi állapota nem alkalmas oktatási tevékenységre, 1935-ben épült és elérte mára már azt a stádiumot, hogy felújításra szorul. Viszont, ha elvonatkoztatunk a képeken megjelenő amortizáció nagyon erős hatásától, akkor olyan apró megoldásokat fedezhetünk fel, amellyel a természet bekerül az épített terekbe. A komplexum két fő részre osztható: az 75 m hosszú főépületre és a nyolc pavilonszerű osztályteremre, melynek tájolása is olyan, hogy minél több napfényt kapjon. A hatalmas üvegfelületek – akárcsak a Water Hall Primary Schoolnál – megnyitják az oktatás számára is a közvetlen környezetet. A fő irányelv a dizájn kialakításában a lehető legközvetlenebb kapcsolat kialakítása volt a belső és külső terek, az osztályok és a természet között, legyen szó fizikai, vagy vizuális kapcsolatról egyaránt. Az épület egészét körülvevő park – a különböző fákkal és a zöld, füves területekkel – fellazítja az épület markáns vonásait. Sok szempontból előre mutató törekvések ezek legyen szó beteg gyerekekről, vagy egészségesekről egyaránt.

A blog.hu ma valamiért nem tudja kezelni a beillesztett képeket, ezért az illusztrációkat a Városkommunikáció tumblr-en nézzétek meg!