Archív bejegyzés - 2014

“Ne birkalizálódj! Ne bírálj, ne ítélkezz! Gondolkodj és üzenj!”

Ezekkel a gondolatokkal hívja az embereket szombatra a Budapest Bike Maffia a Batthyány térre, egy köztéri közösségi fotózásra, a “BBM – Megyünk, mint a bir(k)ák!” eseményre. A feladat csupán annyi, hogy el kell menni a Batyira 10:00 – 18:00 között, meg kell fogalmazni magaddal kapcsolatban egy pozitívumot és meg kell osztanod ezt a világgal. A helyszínen egy táblára írják az üzeneted, lefotóznak vele és megmutatják a világnak, hogy igenis jók vagyunk! Kitaláltad már, hogy mit írsz a táblára?

Havasi Zoltánnal, a Budapest Bike Maffia alapítójával beszélgettem arról, hogy milyen céllal szervezték meg a “Megyünk, mint a bir(k)ák” eseményt, hogy mi az a Budapest Bike Maffia, hogy milyen kapcsolata van a városi környezetekkel és Budapesttel, és hogy miként gondolkozik a hazai biciklis forradalomról.

Mikor alakult a Budapest Bike Maffia és mi a mozgatórugója?

“2012. december elején alakultunk. A motiváció alapvetõen egy kellemes este eltöltése volt barátokkal és a bringáinkkal úgy, hogy közben valami jót teszünk Szenteste.

Az ötlet megvolt: készítsünk annyi ételt – fõként szendvicseket -, amit ha körbebringázzuk a belvárost oda tudunk adni azoknak, akik az ünnepet az utcán kénytelenek tölteni. Azaz okozzunk meglepetést és mutassuk meg, hogy gondolunk azokra, akik így kénytelenek túlélni a mindennapokat. Ez sikerült is, viszont közben az igazi meglepetés minket ért, mivel az egyik legfelejthetetlenebb Szentestét töltöttük el így.  Én személy szerint abban a pillanatban éreztem, hogy végre valami igazán hasznos dolgot tettem, és bennem és a többiekben is valami megváltozott. Amit eddig „csak tudtunk”, tettekre fordítottuk és óriási élményben volt részünk.”

Milyen közösségi akciókat szoktatok szervezni?

“Budapesten sajátos módszerrel osztunk ételt rászorulóknak: bringákra pattanunk, körbetekerünk a városban, és a dugig pakolt hátizsákjainkból segítünk jóllakni az utcán élõknek. Ennél az akciónál fontos tehát kiemelni, hogy mi keressük fel õket és nem egy ponton osztunk. Az ilyen városi tekeréseket sok esetben egy-egy közösségi fõzés elõzi meg, ahol elkészítjük és bedobozoljuk a kiszállítandó meleg ételt. Szintén sajátos módszerrel gyûjtünk adományokat minden vasárnap a Szimplakerti Háztáji Piacon. Itt – mivel õstermelõk portékáiról van szó – jó minõségû, egészséges ételeket vagy fõzéshez való alapanyagokat tudunk gyûjteni melyeket még aznap kiszállítunk családokhoz, akiknek  ez többnyire egy-két hétre elegendõ élelmiszer támogatást jelent. Emellett látogatunk állatmenhelyeket, szervezünk kisebb jótékonysági bringatúrákat, vagy akár figyelemfelkeltõ akciókat, flashmobokat is.
Az elmúlt két és fél évben több millió forintra tehetõ annak az adománynak az értéke, amit a BBM önkéntes bringásai összegyûjtöttek és kiszállítottak – mindezt nem pénzért, hanem lelkesedésbõl és tenni akarásból.”

Milyen céllal szerveztétek meg a május 10-i “Megyünk, mint a bir(k)ák!”eseményt?

“Ha ránézünk valakire, képesek vagyunk „rögtönítélő bíróságként” megállapítani, hogy õ ki és mi. Ráadásul sokszor sajnos negatívan közelítünk, azaz elítélünk. Ennek a negatív hozzáállásnak oka lehet  a hibásan belénk oltott versenyszellem, az egyéni frusztrációink, vagy akár az itthon eluralkodó, általánosan rossznak mondható közhangulat is. Az a célunk ezzel az akcióval, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy legtöbbször mi magunk vagyunk, akik rossz oldalról, birkaként bírálunk.
Például, ha egy hajléktalan embert látunk, akkor õt kizárólag hajléktalanként, utcán élõként ítéljük meg, aki „koszos és igénytelen”, vagy – sok esetben tévesen – azt mondjuk rá hogy „alkoholista csöves”. És nem feltételezzük, hogy ennek az embertársunknak megannyi pozitív értékei és készségei is lehetnek.
Ezt a gondolatot fogjuk ezen az eseményen kibontani és a képek segítségével minél többeknek átadni, felhívva a figyelmet arra is, hogy továbbra sem értünk egyet azzal, hogy ezeket az embereket –  az õket érintõ érthetetlen kriminalizálás miatt – bûnözõ elemekként állítják be.”

Miért tartjátok fontosnak, hogy ne csak egy “online kampányt” csináljatok, hanem a város egyik meghatározó közterén tartsátok meg az eseményét és kivigyétek az utcára?

“Az egész akció az utcára lett kitalálva, amit civilek és hajlék nélkül élõk bevonásával bonyolítunk le. Hiszen mindannyian itt élünk, ezeken a tereken jövünk-megyünk, itt találkozunk egymással, sokszor itt is ítélünk elsõ látásra. Nem csak egy online, arctalan és parttalan vitát szeretnénk generálni a témáról, hanem hús-vér emberekkel, személyes tapasztalatokkal hívjuk fel a figyelmet a problémára. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy mindenki, aki eljön május 10-én a Batthány térre, megfogalmaz magáról  egy rá jellemzõ pozitív készséget vagy tulajdonságot, amit mi egy táblára írunk. A táblát az ölébe veszi, majd kattan a fényképezõ. Ezt minden résztvevõvel – különbözõ civilekkel és hajlék nélküliekkel egyaránt – megtesszük közösen. Az akció lényege, hogy amikor ezeket a képeket és videóanyagokat bemutatjuk, mindenkit elgondolkoztassanak és arra ösztönözzenek, hogy kicsit átértékelje magában azt, hogy valójában jó oldalról szemlél-e másokat.”

Mit gondolsz Budapestrõl?

“Szép, gyönyörû, etalon, de mocskos és frusztrált is egyben. Programok tömkelege, a belváros úgy zsezseg, hogy aki nincs hozzászokva ehhez, napokig pihennie az itt ért impulzusoktól. A kultúra itt nem folyik, hanem ömlik és résen kell lenni, hogy mindent fel lehessen dolgozni ami percrõl percre ér.”

Bringásként és lelkes aktivistaként gondolom Budapest minden apró részletét ismered. Ha három dolgot megváltoztathatnál rajta, mi lenne az? 

“Tudom a csapból is ez folyik, de bringásként az utakat. Egyrészt több átgondolt bringautat szeretnék, ahol haladni lehet együtt a forgalommal Ezalatt nem a járdára felkent sárga csíkokat értem, ahol szegény gyalogosnak kell táncolnia a bringásnak pedig kerülgetnie, hanem az autós közlekedésbe integrált ésszerû bringutakra gondolok. Kevesebb kátyút, ami az autósokat éppúgy bosszantja, nekünk pedig konstans kerülgetni kell, ami itt-ott nem veszélytelen mutatvány ha haladni akarsz a forgalomban. És akkor elrugaszkodom: több tiszteletet, több mosolyt, több megértést, empátiát és toleranciát.”

Melyik a kedvenc városod?

“A kisebb városokat szeretem. Ilyen például Szentendre vagy Kõszeg. Szeretem macskaköves utcákat, a zegzugokban található kisebb boltokat, kávézókat vagy épp kocsmákat felfedezni. Külföldön az egyik ilyen kellemes élményem Csehországban, Olmützben volt.”

Mit jelent számodra a bringa?

“A szabadságot. A bringa Budapesten egy forradalmi eszköz lett. És ha rajtunk múlik az is marad.”

Fotók forrása: BBM Facebool oldal 

Játékos hangulat, színek és formák jellemzik a hazai divatszakma egyik jeles képviselőjének kollekcióit. Fufavi Lillajátszik az érzékekkel, a hangulatokkal, miközben megeleveníti saját eklektikus stílusjegyeit. Lilla márkaboltja április 12-én nyílt Budapest belvárosában, melynek nyitónapjára egy közösségi fotó-fa-kiállítás ihletésű saját fotó-fát hozott létre a Március 15. téren. A közös szervezésű kiállítás apropóján volt szerencsém megismerkedni közelebb Lillával és munkásságával, amit egy interjú is követett. A ruhák és a kollekciók mellett szó esett természetesen a városi környezetekről, a városi létről, Budapestről és kedvenc városokról is.

“A Fufavi brand 2007-ben jött létre, egy kósza ötlet volt csupán. Miután már ruhákkal kereskedtem amúgy is az interneten a bécsi egyetemi éveim alatt, gondoltam belevágok egy saját márkába. Akkor még nem tudtam, milyen életre szóló kihívásba fogtam bele. Azóta sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam. Én és a ruháim jártunk már különböző bemutatókon és kiállításokon Ukrainától elkezdve, Svájcon át, Japánban és még Kínában is. Izgalmas és sikerélményekkel teli 7 év van mögöttem és természetesen nincs megállás, újabb és újabb célok lebegnek a szemem előtt.”

Mit jelent számodra a tervezés? 

“Ha elmélyülök egy új kollekció megalkotásában, az az időszak a legizgalmasabb számomra. Mindennél jobban motivál napról napra egy-egy új ruhadarabot megálmodni, majd egy az egyben ugyanazt meglátni a valóságban is. A mindennapjaim meghatározó eleme nyitott szemmel járni és magamba szívni a lehető legtöbb formákkal, színekkel kapcsolatos információt.”

Hogyan viszonyulsz a városokhoz? 

“Városi embernek tartom magam, kedvelem a pulzáló nagyvárosi életérzést. Ugyanakkor fontos számomra, hogy legyenek az életemben olyan helyek, ahova szívesen elmenekülhetek picit. Ezért imádok Zuglóban lakni, ahol ugyan viszonylag közel vagyunk a belvároshoz, mégis kiszakadhatok a nyüzsgésből. Szerencsére van egy kis kertünk is, a középén egy hatalmas diófával, aminek a látványa lenyűgöz, főleg most, hogy lassan újra levelei is vannak.”

Mit gondolsz Budapestről? 

“Budapestet a bolt előtt teljesen másképp éltem meg. Ha bejöttem a belvárosba, mindig autóval tettem meg azt, feszülten végig várva a dugókat, stresszel teli parkoló helyet találva, majd aggódva, hogy le ne járjon a parkolóóra. Aztán tavaly novemberben volt egy nagyobb styliszt munkám a Váci utca magazinnak. Két héten keresztül minden nap fel-alá járkáltam a munka miatt a környéken és akkor történt a nagy változás: gyakorlatilag beleszerettem Budapestbe. Itt éltem ugyan addig is, de hirtelen teljesen más érzések kezdtek el bennem mozogni. A Galamb utcára mindenféle dilemma nélkül esett a választásom, ráadásul mindez úgy történt, hogy nem is terveztem boltot nyitni. Csak kíváncsiságból néztem meg egy ingatlanos oldalon, milyen ajánlatok vannak a kerületben. Ez volt az első és egyetlen helyiség, amit megnéztem, majd 2 óra gondolkodás után döntöttem. És azt hiszem a lehető legjobb döntést hoztam meg, mert mióta elkészültek a felújítások és megtellt áruval a hely, azóta bárkivel beszélek és megkérdezi, hogy vagyok, csak egy választ tudok adni: szárnyalok. Minden nap mégélem a várost! Otthon hagyva a kocsit, és azzal együtt minden vele járó stresszt, leszállni a buszról a Ferenciek terén, átsétálni a lélegzeteállító Március 15. téren, megérkezni a saját birodalmamba, majd este távozni a kivilágított Erzsébet híd látványával. Azt hiszem kijelenthetem: egy boldog ember vagyok, Budapesten.

A város olyan fejlődésen megy keresztül, ami határozottan felemeli a legnagyobbak közé. Egy kis „boutique Párizs” van a birtokunkban, olyan csodálatos épületekkel, terekkel és adottságokkal, amit kevés város mondhat el magáról.”

 Városi jelenségek szoktak inspirálni a tervezés során?

“A tervezés során minden inspirálhat, így természetesen a város is.”

Melyik a kedvenc városod?

“Az első olyan város, ami még gyerekkoromban nagy benyomást tett rám az Hamburg volt. Gyönyörű és élhető városnak tartom. Aztán néhány éve nagyon megszerettem Párizst, pedig furcsa mód, mikor elősször jártam ott, egyáltalán nem hatott rám. De pár éve volt ott egy kiállításom, és már egészen más szemszögből néztem rá.

És végül ott van az abszolút kedvenc, Tokyo. Eddig kétszer volt szerencsém egy kis ízelítőt kapni belőle, de garantáltan visszatérek. Izgalmas érzés számomra olyan épületek és emberek között mászkáni, mintha egy másik bolygón lennék. Tokyo ezt az életérzést határozottan adja. Nem mindennapi élmény még a sarki kis boltocskába se bemenni, ahol olyan termékek sorakoznak a polcokon, hogy az embernek egyszerüen foggalma sincs róla, most épp valami édeset vagy sósat vett.”

 Van olyan ruhád, kollekciód, amit egy adott város/épület ihletett? 

 “Tokyo hatlmas hatással volt rám mindkét alkalommal és ez azt hiszem az utazás után született kollekcióim mindegyikén meglátszik.”

 Vannak olyan helyek, városi pontok, amiket szeretsz?

“A Galamb utca 3. most határozottan a kedvenc helyem.”

Min dolgozol jelenleg?

“Jelenleg az üzlet népszerűsítése a legnagyobb kihívás, amin dolgozom. Közben pedig sok új dolog került előtérbe, újabb külföldi kiállítás, egy szuper kollaboráció Anna Zaboevaval, a Pleasemachine cipőmárka designerével és természetesen egy új kollekció is tervezés alatt van.”

 Mit lehet tudni a márkaboltról?

“A bolt nyitását egy 4 hónapon keresztül tartó folyamatos munka előzte meg. A berendezés minden kis részlete a saját terveim alapján készültek el. Csodálatos érzés, hogy minden pont olyan lett, ha nem még sokkal jobb, mint elképzeltem. Szeretnék a ruháimmal és a bolt légkörével valami egészen új vásárlói élményt nyújtani. Személyre szabott ruhákkal, különleges részletgazdag darabokkal és nem mindennapi kiegészítőkkel vár minden kedves érdeklődőt a Fufavi Dobozbirodalom.”

Archív bejegyzés - 2014

Szuper dolog látni, hogy a Neopaintnek köszönhetően hogyan szépült meg a gimnázium, ahol tanultam és amire a mai napig boldogan gondolok vissza. Hat nagyon fontos évet töltöttem ott és igen meghatározó szakasza volt életemnek, ezért külön boldogság, hogy kiszínesedett annak az udvarnak a fala, ahol a feledhetetlen tesi órák és délutáni beszélgetések zajlottak.

Archív bejegyzés - 2014

A Költészet Napját 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ezen a napon irodalmi eseményekkel tisztelegnek és idén először a Városkommunikáció blog is beállt a sorba. Ezen alkalomból a nyakamba vettem a várost, és kiragasztottam néhány verset Budapest utcáin. Összegyűjtöttem kedvenceimet és megkértem néhány barátomat is, hogy küldje el a számára legkedvesebbet. Szerintem nagyon izgalmas kis gyűjtemény lett, keressétek a belvárosban őket!

Archív bejegyzés - 2014

Az ELTE Tavaszi Kultúr7 programjának keretén belül kaptam egy félkérést egy street art-os kerekasztal beszélgetés vezetésére. Bódi Péterrel, a Szétírt falak című graffitiregény szerzőjével, Szabó-Lencz Petykával, a Budapest Avantgarde blog szerzőjével és Hajdú Leventével, a MOME hallgatójával fogunk beszélgetni a hazai street art helyzetről. Mi a különbség a graffiti és a street art között? Milyen kapcsolatban állnak a városok a köztéri művészetekkel? Miként van ez jelen Magyarországon? A köztéri művészeteknek milyen műfajai találhatóak meg itthon? Többek közt ezekre a kérdésekre keressük majd a választ, de a kör nyitott lesz, kérdezz Te is bátran.

A beszélegtés résztvevői:

Bódi Péter

“Tinédzser koromban kezdtem el foglalkozni a graffitivel. A klasszikus graffitis vonal érdekelt, a street art érdekes módon annyira nem érdekelt. Irodalommal a BKF filmes képzésén kezdtem el foglalkozni, fél év után ott is hagytam, elvégeztem egy tv műsor készítő képzést, és közben megírtam az első regényemet, amihez azért volt merszem mert nem találtam graffitis regényt sehol. Nem akartam megírni a graffiti trainspottingját, inkább a mai fiatalokkal és azzal foglalkoztam, hogy miért kezd el valaki graffitizni. A kezdetekre koncentráltam, mert húsz éves voltam, akkor kezdtem el írni, szóval ez így klappolt. Közben felvételiztem az intermédiára és össze is jött, és megírtam már a második regényem, aminek a szerkesztése zajlik. A dinnyét pedig tényleg nem szeretem, de ez igazából egyáltalán nem vicces, nem tudom miért nyomták rá a könyvre.”

Szabó-Lencz Péter
Képzőművész és a Budapest Avantgarde blog szerzője. Számára a város a legfőbb inspiráló közeg, vizuális támpontokból fabrikál urbánus játszótereket. Szereti a graffiti és street art kultúrát, a francia filmeket, a jazzt és az elektronikát.

Hajdú Levente

“Debrecenbe jártam dráma szakra. Nem szerettem igazából, de egy nyáron hallottam Baksyről és akkor nagyon bejött ez utcán való gerilla kommmunikáció. Világtalan voltam és akkor menőnek gondoltam. Akkor alig voltak ilyen steet art próbálkozások. Utána leérettségiztem. Kezdeni akartam magammal valamit és hallottam, hogy a képzőn intermédia szakon szeretik az ilyen dolgokat és elkezdtem arra készülni. Közben elkezdtek érdekelni a konceptuális dolgok. Végül a MOME-ra mentem, hogy mozgásba maradjak.”

Juhász Judit

A beszélgetés moderátora, a Városkommunikáció blog szerzője. A blognal célja, hogy a városi lét vonzó oldalát mutassa meg. Azt, hogy a város hogyan kommunikál a lakóival, valamint a lakók, hogyan kommunikálnak a várossal: ez egyaránt függ fizikai tényezőktől és attól a jelentéstöbblettől, ami a mindennapi térhasználat során alakul ki.

Időpont: 2014.04.08. 21.00-22.00

Helyszín: 1118, Budapest, Dayka Gábor utca 4.