Tegnap az egyetemen Udvarhelyi Éva Tessza (kulturális antropológus, környezetpszichológus, A Város Mindenkié csoport aktivistája, blogger) tartott előadást, aki a köztereket, a városnak a közösségi használatú, mindenki számára hozzáférhető tereit vizsgálja. A hajléktalan emberek közterületi kirekesztettségével 2002 óta foglalkozik, azokkal az emberekével, akik nem tudnak hozzáférni azokhoz a terekhez, amelyekről feltételezzük, hogy mindenki számára hozzáférhetőek.

A FUGA rádióban adott interjújában és a tegnapi előadásában is kiemelte, hogy mint kutató azt is vizsgálja, hogy hogyan lehet a várost úgy belakni és megépíteni, hogy a lehető legtöbb ember hozzáférjen azokhoz a javakhoz, amik benne vannak - például a közterekhez, ami a városok életében kiemelt javaknak tekinthetőek. Az előadás során többek között szó esett a köztér kutatások elméleti hátteréről és meghatározó szemléleteiről (Setha Low és Henri Lefebvre) valamint a közterek társadalmi jelentőségéről is. Például arról, hogy  a köztereknek van egy passzív szerepe és egy aktív szerepe: a tér tükrözi a társadalmat és a tér egyben meg is határozza a társadalmat. Tehát a tér létrehoz, kitermel egyfajta identitást és meghatározó részévé válik az emberek önképének. Eszerint a közterek olyanok, mint a társadalmak: a térbeli viszonyok erősen tükrözök a társadalmi viszonyokat.

Bár a hajléktalanság kérdéskörét egyelőre csak távolról érintettük, de mivel szó esett az erőszakos terekről és a kirekesztés eszközeiről, úgy gondoltam, hogy készítek egy összeállítást, ami a köztéri művészeteken keresztül hívja fel az emberek figyelmét a hajléktalanságra.

A képek forrásai elérhetőek a képekre kattintva.