A FUGA építészeti webrádió első születésnapját ünnepli október 1-jén. Véletlen az egybeesés, hogy pont ezen a napon olvashatjátok a blogon a Ránki Júliával készült interjút - aki a FUGA rádió alapító szerkesztője Rózsa Péterrel. 

"Az építészet a kultúra része. A rádiózás a kultúra része." - vallja a rádió, amely a FUGA Budapesti Építészeti Központ programjainak bemutatása mellett fővárosi, országos és nemzetközi kitekintéssel ad tájékoztatást az építészeti, kulturális élet eseményeiről. Ráadásul nem egy zárt stúdióban, hanem a FUGA kirakatában működik.

Ránki Júlia rádiós munkásságát már régóta nyomon követem és nagy örömmel töltött el, amikor a KÉK által szervezett Lakatlan egyik előadásán megismerkedtünk. Azóta többször volt szerencsém a rádióban találkozni vele, ahol időről-időre lenyűgözött az a nyitottság és szemlélet amelyet képvisel. Nem véletlen, hogy nemzetközi elismerésben is részesült 2007-ben, amikor a Magyar Rádió vezető szerkesztőjeként az 1956-ban Magyarországról kivándorolt emberek életét mutatta be fél évszázaddal később, archív hanganyagok és visszaemlékezések felhasználásával.

Bár a rádióban sokat hallunk arról, hogy hogyan vélekedik a nemzetközi és hazai építészeti és városfejlesztési trendekről, és általa mindig képbe kerülhetünk a hazai építészeti rendezvényekről, arról azonban mégis kevés szó esik, hogy mik a kedvenc városai, mit gondol Budapestről, mit változtatna meg benne és milyen személyes kapcsolata van a városi környezetekkel. A "Város a kultúra tükrében" sorozat következő főszereplője tehát Ránki Júlia, rádiós műsorvezető.

Juhász Judit: Miért van fontos szerepe az urbanisztikának az életedben?

Ránki Júlia: Nem baj talán, ha nem gondolok most az „urbanisztika” szóra: civil vagyok ezen a pályán. A város/kép iránti érdeklődésemről tudok beszélni. Először a fotózás volt…fények, tükröződések, ilyesmi. Csak utána jöttem rá, hogy érdekelnek az épületek önmagukban és a város, mint élő szövet – fotó nélkül is. Sokszor eltévedtem idegen nagyvárosokban, szerettem volna érteni a terek közötti rendszert és mindig boldoggá tett, ha térképpel, elsőre mégis megtaláltam valamit. Mintha egy titkot fejtettem volna meg.  Közben az is érdekelt, kik élnek ott, az emberek arcáról, ruhájáról mit lehet leolvasni például a metrón, vagy a buszon utazva, sétálva, vagy egy kávéház teraszán üldögélve…Nem csak a piac, temető, templom hármas árul el sokat egy városról.

J.J.: Hogyan viszonyulsz a városokhoz és a városi életformához? 

R.J.: Született városi / lány / lény vagyok. Minden város izgalmas. Legszívesebben sétálok, ücsörgök, nézelődök – akár órákig.

J.J.: Mit gondolsz Budapestről, mennyire élhető város?

R.J.: Megértem azokat, akik turistaként beleszeretnek: gyönyörű tud lenni. Itt élni nem könnyű: egyre nehezebb. Bosszant az elhanyagoltság, a szemét, mintha a lakói nem tudnák, mekkora kincs a városuk. Bonyolult rendszer, élő organizmusnak látom.

J.J.: Ha lehetne három kívánságod, mit változtatnál meg Budapesten?

R.J.: A Duna-partot autómentesen elérhetővé és sokféle módon használhatóvá tenném. A zöldfelületeket rendszeresen gondoznám, és ebbe bevonnám a helyieket. Az utakat-járdákat rendben tartanám.  

J.J.: Mik a kedvenc témáid, mikről beszélgetsz szívesen?

R.J.: Város, műemlék, kortárs. Térhasználat, helyspecifikus megoldások, művészeti átjárások, közösségi terek.    Civil kezdeményezések a felismert megoldások ösztönzésére.

J.J.: Van meghatározó rádiós élményed?

R.J.: Egy francia hangmérnökből lett rádiós rendező azt mondta nekem, a hanggal úgy kell bánni, hogy a hallgató lássa, amit hall. Az igazi rádiózás nem a hír és a zene, hanem hangfestmény. 

J.J.: Mivel foglalkozol jelenleg? 

R.J.: FUGA Rádió: jelen és közeljövő.  

J.J.: Melyik a három kedvenc városod? 

R.J.: Stockholm, Gyula, Winchester. Valószínűleg 3 regényt kellene írnom arról, hogy mit szeretek bennük. A két külföldi kedvencemben élőnek éreztem a történelmet és láttam a folyamatosságot. Egyik sem akarta, hogy turista legyek: azonnal otthon voltam. Gyulára rendszeresen visszajárok: a hétköznapi kisemberek világa tükröződik a városban, minden nagyzás nélkül. 

J.J.: Melyik a kedvenc városrészed, utcád, tered Budapesten? 

R.J.: A hétköznapi Budapestet szeretem. VI., VII., XIII. kerület egyes részei a kedvenceim. Az első kettő azért, mert a romlásnak is van szépsége. Látom, milyen volt ott az élet, és a lehetőséget is, hogy milyen lehetne. A XIII. kerület az otthonom, Újlipótvárosban nőttem föl, ott is élek, de Angyalföld is kedves nekem. Nagyra értékelem a dinamikus fejlődést, ami a szemem láttára történik.

J.J.: Egy külföldinek mit mutatnál meg Budapesten?

R.J.: Az előbbieket, ha már túl van a kötelező Vár – Hősök tere – Bazilika – Váci utca stb. körökön.  

J.J.: Vannak olyan városok, városi pontok, ahova rendszeresen visszajársz?

R.J.: Mindig konkrét céllal megyek ide-oda. Visszajárós ilyen helyek: Gyula, Pannonhalma, Pécs, Győr, Miskolc. Külföldön: Párizs, London, Oxford, Pozsony, Prága.

J.J.: Küldj egy kedvenc képet Budapestről.

R.J.: A Budapest100 program miatt sok fotót csináltam és a házakat díszítő figurák nagyon megleptek. Azt hiszem, az emberek ritkán néznek föl és ezért kimaradnak számos csodás, vicces, különös élményből. Ezek persze nemcsak Budapesten láthatók, de nekem a baglyok a kedvenceim.