Az interjúsorozat következő alanya Hlinka Zsolt, akinek fotóival már több város tematikájú blogban találkoztam. A fotós olyan perspektívából mutatja be a városi környezetet, ahogy ritkán tekintünk saját környezetünkre. A képek nézegetésével lehetőség nyílik Budapestet "turistaként" nézni: egy pillanatra megállni és megcsodálni. A másik, ami nagyon tetszik Hlinka Zsolt képeiben, az a színvilág. A képeken megjelenik a természetes fények és a mesterséges fények együttélése az urbanizált környezetben. 

Juhász Judit: Hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a fotózással?

Hlinka Zsolt: Hlinka Zsolt vagyok, 1978-ban születtem Budapesten. Ebből adódóan én már a digitális nemzedékhez tartozom. Most valószínűleg azt kellene mondanom, hogy gyerekkorom óta fotós akartam lenni, de ezt nem mondhatom, mert nem így van. Én is, mint a legtöbb nagyon fiatal ember igazából fogalmam sem volt hogy mi is akarok lenni. Aztán családi ráhatással végül is nyomdász lett belőlem. Itt kezdtem el a fotózás alapjait megtanulni, a nyomdai fotózást. Most kérdezhetik, hogy jön ide a klasszikus értelemben vett fényképezés. Az első digitális gépemet akkor vettem mikor a környezetemben senkinek nem volt. Ki akartam próbálni, hogy a filmes korszak után milyen lehetőségek vannak ebben az új, akkor még elég ismeretlen digitális fotózási technikában. Itt persze még nem kell semmi nagy dologra gondolni, hiszen ezek az első próbálkozásaim voltak.

J.J:Mit jelent számodra a fotózás?

H.Zs: Igyekszem a saját látásmódom szerint megfotózni az adott témát, ez persze régén csak hobbi szinten működöt, de már akkor is éreztem, hogy nagyon tetszik nekem. Kb. 5 évvel ezelőtt gondoltam azt, hogy ideje lenne egy minőségi váltásnak, és beruháztam egy komoly digitális tükörreflexes fotómasinára. Igazából magam is elcsodálkoztam, hogy ebben menyi lehetőség rejlik.

J.J: Mik a kedvenc témáid, miket szeretsz fotózni?

H.Zs:Nem kategorizáltam be magam, hogy én most csak portré, vagy tárgyfotós, vagy természet fotós, szeretnék lenni, hanem ami adott pillanatban megfog, lehet az akár egy pillanatkép, falevél, vagy egy épületdísz, azt meg akarom örökíteni vagy magamnak, vagy akár mások örömére is. Lehet, hogy sablonosan hangzik, de szeretem ezt.

J.J: Mesélj egy meghatározó fotós élményedről, akár egy képről, akár egy sorozatról. 

H.Zs: Épp a napokban találtam ki magamnak, hogy lefotózom a Lánchidat mikor felkapcsolják a lámpáit. Sokan nem tudják, hogy felkapcsolás után egy pár másodpercig erős zöld színe van a higanygőz lámpáknak míg be nem melegszenek. Rákészültem, nálam volt minden, gép, állvány, aksi feltöltve, bringával mentem, mert azzal könnyebb mozogni a rakparton. Még kék óra előtt lementem a rakpartra, elfoglaltam a helyemet az elég szűk rakparton, a kocsik és a Duna között. Állványt felállítottam, és vártam, sajnos több mint fél órát kellet várni, míg elkezdődött a folyamat. Előtte csináltam egy tucat próba képet, és mikor megjelent a zöld fény, és rá akartam nyomni az exponáló gombra kiírta gép hogy a memória kártya megtelt :S, persze mikor mások, abban az 5-10 másodpercben amire készültem. Örült módon nyomkodásba kezdtem, sikerült gyorsan 2-3 képnyi helyet törölnöm, szerencsémre még elkaptam ezt a képet. Megérte, egyik kedvenc lett.

J.J: Hogyan viszonyulsz a városokhoz? Mit jelent számodra a városi lét?

H.Zs: Nem vagyok egy külvárosi kertész típus aki babuzsgatja a kertjét, nyírja a füvét, én inkább a városban szeretek élni, ott van az élet. Mindig van valami program. És ha gondolok egyet, akkor felkapom a gépem és kiszaladok az országházhoz és lefotózom azt a ritka jelenséget mikor 1 évben 1x kék a kupolája, mint a képen látható. 

J.J: Melyik a kedvenc városod, hol fotózol legszívesebben?

Szeretem azt az izgalmat, hogy szinte bármelyik pillanatban jöhet olyan lehetőség, szituáció, amit úgy látom, hogy meg kell örökítenem. Most éppen Budapest fotózására kattantam rá, amit tudjuk, hogy hihetetlenül szép, legyen az egy utca, egy híd, vagy az Országház. 
Kedvenc fotózási helyszíneim a belváros és a Duna part végig, ott megunhatatlan a fotós téma van, legalábbis a számomra, na meg persze azok a pontok ahol rálátni a városra, mint például a Citadella, Budai vár, vagy a Bazilika kilátója amit például sokan nem is tudnak hogy fel lehet menni.

J.J: Van más város, amit nagyon szeretsz? Mi fogott meg benne? 

H.Zs: Veszprémben voltunk szilveszterezni barátokkal és a feleségemmel, az is egy kedves kis város, jó hangulatú, volt is mit fotózni ott. Persze igyekszek úgy mászkálni a városban, hogy ne csak a fotózás legyen az elsődleges szempont, de azt nem tudom kikapcsolni, hogy ne azt keressem mit lehetne lefotózni, vagy hú de jó kép lenne ez, ekkor persze nyúlok a gépemért, szerencsére egy nagyon türelmes feleségem van aki elnézi nekem ezt a hóbortot amikor pár pillanatot térdelek valahol és keresem a keresőn keresztül a legjobb kompozíciót.

J.J: Min dolgozol jelenleg, mik a jövőbeni terveid?

H. Zs: Nekem a nyomda az életem, saját nyomdánk vezetőjeként dolgozok, a fotózás csak hobbinak indult, de lehet hogy ez annál már több is.
Hát mindig van amit szeretnék, de egy nagy vágyam hogy egy galériában lógjon egy vagy több képem, vagy egy merészebb gondolat egy saját galéria.

További képek Hlinka Zsolt Facebook oldalán!