A citying szó a "sitting in city" vagy "city sitting" szavak szójátékából állt össze. Az emberek szeretnek a városban, az utcákon ücsörögni. Csak ülni és nézelődni vagy beszélgetni. Ugyanakkor az utcabútorok kevés lehetőséget adnak erre. Az emberek szerencsére feltalálják magukat és kihasználják az épületek, tárgyak affordanciáit, vagyis más funkcióra is képesek használni, mint amire ki van találva: például leülnek az útpadkára, lépcsőre, szökőkút szélére vagy az épületek "kiálló" részeire. Az építészeknek fontos szerepe van ebben, hogy úgy alakítják ki a közterek épületeit, hogy funkciójukban mellett az ülőalkalmatosság feltételeinek is megfeleljen, tehát lehetőség nyíljon a CITYING gyakorlására.

Ennek a városi térhasználatnak társadalmi funkciója is van, hiszen az emberek egymás mellé ülnek le, nem elszeparáltan, mint egy kocsmában vagy egy étteremben. Valamelyest megszűnik a társadalmi rétegek közötti fal. Ez a fajta városi térhasználat a legközvetlenebb szimbóluma a társadalmi kapcsolatoknak és az emberi kommunikációnak. A nyilvános fizikai terek és a társas interakciók ilyen fajta összefonódása sokat jelent a városlakók, a városhasználók és maga a város számára is.