Vannak, akik játszótérként tekintenek a városi térre, és vannak akik ezt dokumentumfilm formájában rögzítik a társadalom tagjainak. Parkour és freerunning néven vannak számon tartva azok a mozgalmak, amely a városi tér adta lehetőségekben látnak fantáziát. 

Hogy mit jelent a parkour és a freerunning szó? Mindkét fogalom azt a fajta városi térben történő mozgást foglalja magában, amely akrobatikus, sportos elemek mellett mutatványokkal és látványos elemekkel is bír. A különbség a két fogalom között a mögöttes ideológiája: míg a freerunning inkább az akadályok minél látványosabb, technikailag szebben kivitelezett művészi megközelítését képviseli, a parkour inkább a gyorsaságra és hatékonyságra törekszik.  

A dokumentumfilmet Kaspar Astrup Schröder készítette 2009-ben azzal a szándékkal, hogy bemutassa, hogy az előbb említett két mozgalom hogyan változtatja a várost térről kialakított szemléletet és hogy a mozgalom és a város milyen tranzakcióban áll egymással. A film leginkább Koppenhágáról szól, az első kialakított parkról parkról, amelynek terveit egy dán csapat, a JiYo készített el. A filmkockák sokasága ugyanakkor elrepíti a nézőt Japánba, az Egyesült Államokba, az EgyesültKirályságba és Kínába egyaránt, hogy felderítse, hogy a traceur-ok (parkour résztvevő, aminek a szlengbe a jelentése: siess, mozogj gyorsan, valamint szó szerinti fordításban a nyomhagyásra utal.) és a freerunners perspektívájából hogyan néz ki a városi tér. A dokumentumfilm segít abban, hogy megértsük eket a mozgalmakat, amelyek körülvesznek minket a városi térben.

“…moving through that environment in a way that you want to…”

Íme a 2009-ben elkészített My Playground című dokumentumfilm trailer-e!